Asmodeus az ajtónak lökte. Rebeka feje nekiütődött, ahogy becsukódott mögötte. A vacsorahall melletti első szobába vezette a lányt. Rebekának nem volt ideje körülnézni, megkérdezni, hol vannak.
A vágy vezette, emelte lábait. Egész testében érezte, mintha megkorbácsolná az izgatottság. A démon betöltötte minden érzékszervét. Érezte mellkasán a szantálfa és dohány illatát, csókjaikba a bor édes íze vegyült.
Összes érzékelése a külvilágról a kandallóban hevesen lobogó a tűz volt.
— Oh, Rebeka — lehelt csókot a démon a lány nyakára, melyen a kandalló fényében megcsillant a verejték — Leszel az enyém ma estére is?
— Szeretnéd? — nézett mélyen a koromfekete szemekbe.
— Akarom — suttogta a férfi Rebeka fülébe, szavai kellemesen csiklandozták az érzékeny bőrt. – Akarlak.
A kandallóban fellángolt a tűz, mintha láthatatlan kezek piszkálták volna meg a kandalló mellé állított piszkavassal.
A démonnak hasonlóképp lobbant éjfekete tekintete, visszatükrözve a kandalló vörös lángjait. Rebeka hátát verte a veríték, hirtelen fullasztó lett a meleg a szobában.
A lány feneke alá nyúlt, aki átkulcsolta lábait dereka felett. Csókjai egyre éhesebbé, egyre követelőzőbbé váltak.
Majd a kandalló elé terített vastag prémre fektette a lányt, felé hajolva nézett szemébe. A lobogó lángok vörösre fénnyel festették éles arccsontját, tekintete izzott, úgy nézett végig a lány hevesen emelkedő és süllyedő mellein, a nyakán, mintha látná, ahogy ütőere vágytól lüktet. Rebeka zsákmányként vetette oda magát a férfinak. Felkínálta magát, az élvezetért cserébe. Újra és újra, egyre többet.
— Légy engedelmes — kúszott hozzá közelebb a démon négykézláb, mint a vadmacska, mikor Rebeka hanyatt dőlt az ágyon, feje mellé emelte karjait — Jó kislány — dorombolta, ahogy megmarkolta bokáját és felemelte a lány harisnyába bújtatott lábát.
Megcsókolta a vékony anyagon át, majd fogaival lyukat harapott rájuk.
Rebeka körül szinte teljesen elfolyt a világ. A bor mámora, a férfi rajongása, az, hogy ott térdel lábai között egy démon, teljes eufóriába zuhant. Élvezni akarta, érezni akarta a démont teljes egészében.
Halk nyögés szakadt fel mellkasából, ahogy Asmodeus hosszú ujjai kecsesen szakították végig a harisnya vékony anyagát. Rebeka csupasz, hófehér, karcsú lábait látva a démon elégedett mosolyt villantott, és csókokkal hintette végig Rebeka lábát. Sípcsontjától combjáig. Mikor a combjához ért, a lány térdeit vállára tette.
Recsegett, ropogott a fa, ahogy felemésztették az egyre erősödő lángok.
— Olyan jó veled játszadozni — búgta, ahogy a belső combjait csókolta, kezeivel a fenekébe markolt.
Rebeka megemelte fenekét, Asmodeus kezébe vette és dereka alatt átkulcsolta ujjait. Csókokkal, majd a nyelvével kényeztette a lányt, alsószoknyái alatt.
Rebeka fejét oldalra billentette, a kandallóba bámult, miközben megérezte a démon nyelvét testének legérzékenyebb részén. A lángok forró, heves, de mégis kecses táncát nézte káprázó szemeivel.
— Gyönyörű — suttogta maga elé.
Lehunyta szemét, a lángok tánca pulzált szemhéján keresztül, egész teste izzott, mikor ismét ajkán érezte Asmodeus csókját. Most visszafogott volt. Még nem nyitotta ki a szemét, érezte, hogy az ajkai a nyakán pulzáló ütőeret szopogatják.
— Mennyi mindent tennék meg veled, Rebeka — suttogta nyakára.
A lány fülében érezte szívének minden hangos dobbanását — Mit? — kérdezte. Hangja rekedt volt, élettelen. Mintha a démon minden erejét kiszívná.
— Elvágnám a torkodat — suttogta vékony nyakára — Kiinnám a véredet. — Ajkai hevesen emelkedő és süllyedő mellére vándoroltak — Kitépném a szívedet — Csókolta, szívta Rebeka melleit a szíve felett. Asmodeus fűzőjét kezdte kibontani — Minden csigolyád eltörném, egyenként, és kitépném a szívedet. — Hátán a fűző vörös nyomait simította végig kezével, ahogy megszabadította a lányt tőle.
— Mit tennél a szívemmel? — fordult felé a lány ismét. Mellét hosszú szőke haja takarta, a kandalló lángjai vörös fénnyel festették.
Térdére emelkedett a démon előtt. Asmodeus kezébe fogta a lány arcát, lefogta vadul dobogó ütőereit. Az édes eufóriában, ami szétáradt a testében, kiszabadította duzzadó férfiasságát nadrágából. Nyelvével, ajkával ráérősen kezdte kényeztetni.
— Jéggé fagyasztanám, és elrejteném, hogy soha senki ne találja meg, soha senki ne tudjon elvenni tőlem.
Morogva a lány fejét férfiasságára húzta, nyakánál fogva mozgatta rajta a lány ajkait, aki kissé ellenállt, hosszabbra nyújtotta mozdulatait, mint azt As szerette volna.. Szemével mindvégig a démon szemébe nézett, aki nem vette le a kezét nyakáról.
— Hova rejtenéd? — kérdezte a lány, miután egy cuppanással kivette szájából.
— Ahol senki sem találná meg – lehelte, hangja inkább volt morgás, mint beszéd.
Elengedte a lány nyakát, és ismét hasára fektette. Rebeka szoknyája ott maradt alatta az ágyon, teljesen meztelenné vált.
Asmodeus megemelte derekát, belemarkolt fenekébe, ahogy egy lassú mozdulattal behatolt. Közben ujjaival cirógatta ott, ahol az előbb még a szája volt, Rebeka térdei remegtek az érintéstől, a szívét és testét egyaránt feszítő vágytól.
A láng hevesebbre lobbant a kandallóban, ahogy Rebeka vérében is szétáradt a gyönyör, a férfi minden lökésével egyre inkább.
— Akarlak, Rebeka — suttogta, felgyorsítva mozgásán, erősebbeket lökve a lányon— kapkodta a levegőt Asmodeus, Rebeka egyre csak a hevesen dobogó szívét hallotta fülében, a lángok tánca varázsolta el szemei világát — Azt akarom hogy az enyém legyél — kiáltotta, Asmodeus, majd egy utolsó, mélyről felszakadó morgással kirántotta magát a lányból.
Rebeka kimászott alóla, és hátára fordult, haját átdobta vállán, hogy ne takarja mellét. Felhúzta állát. Egyensen a felé magasodó Asmodeus, fátyolos, de mégis izzó tekintetére nézett.
Kimászott alóla.
Mellén még megvillant a most már elhaló tűz fénye, ahogy magára kapta szoknyáját. Fűzőjét lazán összekötötte, amennyire csak tudta segítség nélkül, de inkább karjait is összefonta mellein, hogy tartani tudja a helyén az anyagot.
A démon még mindig meztelenül feküdt az ágyon, karját felé nyújtotta, szavak nélkül kérve, hogy maradjon még.
— Engem senki nem birtokolhat — vetette oda Rebeka, rá sem nézve. — Senki, még te sem — nyomatékosította Rebeka.
Egy pohár vizet talált az éjjeliszekrényen. Megfogta, és egy hirtelen mozdulattal a kanollóba öntötte. Gőz szállt fel a tűzről, haragos gőz, és újra heves lángba kapott. Asmodeus arcát harag torzította el, ahogy követte a lány mozdulatait. Ahogy tudatosultak benne Rebeka szavai.
Rebeka kinyitotta a széles duplaszárnyú ajtó egyik felét, és köszönés nélkül távozott.
