Hanna alig bírta visszafogni, hogy ne robbanjon ki hóvihar léptei nyomán, ahogy a szobájába sietett.
Azazel és Lucifer lépett be rögtön az ajtón. Úgy dübörgött a fülében a vér az út alatt, ami a szobájáig vezetett, hogy meg se hallotta a két démon hangtalan lépéseit maga mögött. Most persze nem fagyott be a zár. Talán tényleg érdemes lenne Lucifer tanácsát megfogadnia, és tanulnia, hogyan tudja irányítani az erejét.
Biztosan nem csak rosszra lehet használni.
Elfordult a két démontól, a fésülködőasztalhoz ült. Lucifer az asztalra tett tükörben kereste a lánnyal a szemkontaktust. Hanna minden gyűlöletével igyekezett a démonhercegre nézni.
— Azazel ötlete volt – emelte Lucifer kezeit védekezően. – Ő mondta, hogy mindenképp meg kell tanulnod irányítani az erődet – tette hozzá. – Amiről most már mindenki tud, hála a csodálatos kis ötletednek! Olyan nehéz lett volna elmondani a nővéred titkát?
— A nővérem! – fordult feléjük, dühtől izzó arccal. – Hogy kérhetsz erre, hogy eláruljam a családomat?!
— De miért kellett elárulnod magadat? – kontrázott rá Lucifer.
Hanna nem válaszolt, csak forgatta a szemeit, ahogy visszaforult a tükör irányába, háttal a démonoknak .
— A boszorkányerő veszélyes lehet, ha tulajdonosa nem tudja használni – bólintott Azazel. — Valami történt, ami áttörte a gátat, ami eddig a tudatod és az erőd között húzódott, emiatt csak most jelentkezett. De ezt majd máskor.
Hanna rásandított. Hangja halk maradt, talán csak egy gondolat, ami véletlenül szabadult ki száján.
— Én nem akarom ezt.
— Pedig mostantól Azazel fog korrepetálni – jelentette ki Lucifer. visszaszerezve a határozottságot hangjába.
— A harmadik, utolsó próbáig mindenképp – értett egyet urával.
Hanna állkapcsa összeszorult, ajkán nehezen préselte ki a szavakat.
— Nem. Akarom.
— A te érdekedben tesszük, Hanna.
De Hanna csak rázta a fejét. Szemei megteltek könnyel, de nem engedte, hogy elsírja magát. Nem adhatja meg ezt az élvezetet a Pokol urának. Lenyelte könnyeit.
– Nem fogsz megtörni. – jelentette ki Hanna. – Soha.
Annyiszor ígérte ezt már magának, Lucifernek, a démonoknak. Annyiszor válaszolta már a sötétség kísértésének, mikor minden elsötétült a világban. Mikor kopik el egy ígéret? mikor fogy el az akarat?
Ujjai bizseregni kezdtek, egyre csak terjedt a zsibbadó érzés végig, egészen a tenyere felé. Szemével kezeire nézett. Ujjait jég borította, ezüstszín, csillogó indái végigfutottak tenyeréig, és egyre csak kúsztak végig csuklójára.
– Mi történik? – hangja erőtlen maradt. Mintha teste belefáradna már az ellenkezésbe.
Lucifer teste megfeszült, szeme Hanna kezéről arcára cikázott, majd vissza.
— Vegyél egy mély levegőt — utasította Lucifer, de hangja megremegett.
Hanna teste megdermedt. Lélegzete elakadt, fogalma sem volt hirtelen, hogy kéne levegőt vennie.
– Fékezd meg – mondta Azazel.
— Nem tudom — suttogta maga elé Hanna
– Találd meg az erő forrását – mondta Azazel. – S csak csukd be a kaput.
Olyan egyszerűen beszélt, mintha csak annyi lenne Hanna dolga, hogy bukfencezzen egyet
– Nem megy! – Hannát teljesen elöntötte a pánik.
Lucifer lángoló szemeivel Azazel felé nézett. — Csinálj valamit!
Azazel zsebre vágott kézzel állt lazán, szemeivel urára nézett.
— Neki kell megtennie — felelte. – Elképesztő, mennyi erő van benne. – csillantak fel szemei az ámulattól.
Lucifer koronája alatt markolt hajába
— Tudnia kell uralnia. A saját ereje – mondta neki Azazel.
— De nem látod, hogy nem tudja?! Mindjárt a vállánál van a jég!
— Még csak a könyökénél tart!
— Tök mindegy! Onnan már egyenes út a szívéhez!
— Fejezzétek be! — kiáltotta Hanna.
Láthatatlan, jéghideg karmok markoltak nyakára, nem kapott levegőt.
— Vedd el a kezed mert akkor oda terjed a jég, ahol megérinted a tested! — kiáltotta Lucifer.
Hanna így tett volna. de mintha odafagyott volna a keze a nyakára. Saját magát fogja megfojtani. Hevesen rázta fejét, egy hang sem jött ki a torkán. Hangszálai is megfagytak?
— Meg fog halni! — kiáltotta Lucifer.
Azazel nem reagált. Lucifer szemében felrobbant a tűz, koronáját leverte fejéről, ahogy Hannához sietett.
Hanna forró kezek érintését érezte karjai körül, háta a démonok hercegének forró mellkasának szorult.
Mintha apró vörös lángok kaptak volna fel körülöttük.
Elolvadt Hanna jégbörtöne, amit maga köré húzott.
— Hogyan? — suttogta Hanna maga elé.
Hátranézett. A padlót víz borította, ott, ahol az előbb még jégcsapok meredtek az égbe.
Ahol nem volt víz, ott tűz lángolt, néha felszisszenve, mikor vízzel találkozott.
Lucifer bőre arany szín ragyogott körülötte.
— Nem csak neked van varázserőd — mormolta fülébe Lucifer — A Fényhozó vagyok, nem emlékszel?
— Tűz.
— Bizony. Fény, és lángok.
— Gyönyörű.
Hanna testében szétáradt a megkönnyebbülés.
— Meg kell tanulnod magad megfékezni – húzták azonban vissza Lucifer szavának súlyai.
A lelke mélyén gyűlölte, hogy igaza van. Megint
Halk bólintással jelezte egyetértését. – De nem leszek hajlandó rosszra használni – nézett fel, Lucifer izzó szemeibe. Majd Azazelre nézett. – Nem fogok hozzájárulni a pusztításhoz, amit neked köszönhet a világ.
Azazel volt a démon, aki az embereknek megmutatta a tüzet. Aki megtanította őket megmunkálni a vasat, hogyan tudnak fegyvereket készíteni.
A démon arca megrándult. Tekintete, ami előbb halványan derült fel Hanna egyetértésére, most elsötétült.
— Ti használtátok arra, hogy egymást öljétek – felelte helyette Lucifer.
Hannából ekkor valami, amit már nagyon régóta tartott vissza, kibukott:
— Te annyira… jobban tudsz mindent mindenkinél! – kiáltott fel, lángoló szemekkel nézve Luciferre.
Azazel hangja hideg maradt, mint éjszaka a nyitott ablakon beáramló levegő
— Megbántam, amit tettem – nézett Hannára. Egy lépéssel közelebb lépett a lányhoz.
Hanna nem hátrált, egy lépést sem. Fejét nem emelte fel, szemeivel nézett a démonra.
— Hát hogyne. Most már nem zabálod a popcornt, amíg nézed, hogy lángol a világ?
Azazel szemöldökei összehúzódtak homlokán. Szemét lesütötte.
— Védtelenek lettetek volna – suttogta maga elé. Megköszörülte torkát – Védtelenek – kiáltotta. Arcát eltorzította a harag, ahogy a lányra nézett. — nem érted?! Még a húst sem tudtátok, hogy kell megsütni, még egy tüzet sem tudtatok meggyújtani!
— Szóval inkább hálásnak kéne lennünk?! – nevetett Hanna gúnyosan – Olyan szépen tudjátok másra hárítani a saját hibáitokat!
Azazel arca megfeszült.
— Mondtam – préselte ki ajkán – hogy megbántam.
Hanna kereste a szavakat, ami hasonlóan éles lett volna, mint a benne forró düh szerette volna. De ekkor megremegett alatta a föld, térdre esett.
— Mit műveltek? – kiáltotta ijedtében.
Lucifer Azazelre nézett, arcán színtiszta rémület ült ki. – Mi történik? – kérdezték egyszerre, egymástól.
Újabb rengés, Hanna a faliszőnyegbe kapaszkodott.
— Földrengés? – értetlenkedett.
