Fél öt után nem sokkal egy autó állt meg az erdőhöz vezető út szélén.
Ági szállt ki elsőként.
Utána Kata.
Eszter néhány perccel később érkezett egy másik autóval.
Már messziről látták, hogy valami megváltozott.
Autók álltak az út mellett.
Emberek telefonáltak.
Valaki élő közvetítést csinált.
Két rendőr próbálta visszatartani a kíváncsiskodókat attól, hogy letérjenek az ösvényről.
Ági megállt.
– Tegnap még senki nem volt itt.
Kata az embereket nézte.
– Tegnap még nem lehetett lefotózni.
Eszter odaért hozzájuk.
– Balázs nem veszi fel.
– Tamás se – mondta Ági.
Kata elővette a telefonját.
– Józsi igen.
Tárcsázott.
Három csörgés után felvette.
– Szia.
– Hol vagytok?
– Kunyhó.
– Ide hogy jutunk be?
– Sehogy.
Kata arca megfeszült.
– Józsi.
– Mármint várjatok. Kimegyünk értetek.
– Ez jobb.
– Én is ezt éreztem.
Kata bontotta a vonalat.
Ági ránézett.
– Mit mondott?
– Hogy várjunk.
Eszter az erdő felé nézett.
– Az mondjuk eddig sem ment túl jól.
•
Tíz perccel később megjelentek a fák között.
Tamás.
Balázs.
Józsi.
Laci bácsi.
Ági meglátta Tamást.
– Te tényleg bent voltál?
Tamás bólintott.
– Igen.
– Ma is?
– Igen.
– És ezt mikor akartad elmondani?
– Telefonon elmondtam.
Ági hitetlenkedve nézett rá.
– Azt mondtad, bent vagy.
– Bent voltam.
Ági néhány másodpercig csak nézte.
– Utállak.
– Tudom.
A nő aztán felnézett a fák fölé.
Az arca megváltozott.
Tamás követte a tekintetét.
A Pirkadat nappali fényben még innen is látszott.
Nem teljesen.
Csak egy része.
De az is elég volt.
Eszter Balázs mellé lépett.
– Ez tegnap nem így nézett ki.
– De.
– Nem.
Balázs elgondolkodott.
– Jó. Tegnap nem láttuk így.
Kata közben Józsit nézte.
– Mit piszkáltatok meg?
– Semmit.
Kata nem mozdult.
– Józsi.
– Tényleg.
Kis szünet.
– Majdnem semmit.
Tamás közbevágott.
– A hajó reagál ránk.
Mindhárman felé fordultak.
Ági összevonta a szemöldökét.
– Ezt hogy érted?
Tamás a Pirkadat felé nézett.
– Belépés. Ajtók. Fények. Térkép. Nem mindent mutat meg. És úgy tűnik, felismer minket.
Eszter azonnal Balázsra nézett.
– Minket is?
Balázs vállat vont.
– Ezt akarjuk kideríteni.
Kata a körülöttük álló emberek felé pillantott.
– És ők?
Tamás is odanézett.
– Egyelőre senki nem ment be.
– Megpróbálták?
– Nem tudom.
Laci bácsi megszólalt.
– Mindjárt kiderül.
A tekintetével az ösvény felé intett.
Két új autó érkezett.
Nem rendőrautók voltak.
Sötét színű, jelzés nélküli járművek.
Négy férfi szállt ki belőlük.
Az egyik civil ruhát viselt.
A másik három nem egészen.
Nem volt rajtuk látványos egyenruha, mégis ugyanúgy mozogtak.
Ugyanúgy néztek körbe.
Ugyanúgy figyeltek mindent.
Az egyik rendőr azonnal odament hozzájuk.
Rövid beszélgetés kezdődött.
Ági Tamás mellé lépett.
– Ők kik?
Tamás nézte őket.
– Fogalmam sincs.
Balázs halkan megszólalt.
– Szerintem most kezdődik az a rész, amikor mindenki tudni akarja, mi ez.
Józsi a hajó felé nézett.
– Mi se tudjuk.
Kata összefonta a karját.
– Ez eddig sem akadályozott meg senkit abban, hogy okos legyen.
A civil ruhás férfi ekkor feléjük fordult.
Meglátta őket.
Mondott valamit a mellette álló rendőrnek.
A rendőr rájuk mutatott.
Tamás gyomrában rossz érzés jelent meg.
– Szerintem rólunk beszélnek.
Józsi felsóhajtott.
– Na végre. Már azt hittem, unalmas lesz a délután.
Ági oldalba könyökölte.
– Most az egyszer próbálj meg nem megszólalni.
– Megpróbálom.
– Komolyan.
– Úgy már nehezebb.
A civil férfi elindult feléjük.
Tamás azonban még egyszer felnézett a Pirkadatra.
Valami történt.
A felszín egy apró része halványan felderengett.
Pont ott, ahol korábban a bejárat nyílt.
Csak egy pillanatra.
Tamás észrevette.
Balázs is.
Aztán Eszter.
Ági.
Kata.
Józsi.
Hat ember.
Hat tekintet.
A fény eltűnt.
Laci bácsi is látta.
De nem őt hívta.
Tamás nem tudta, honnan tudja ezt.
Csak tudta.
A civil ruhás férfi odaért hozzájuk.
– Jó napot. Úgy tudom, maguk már tegnap is itt voltak.
Tamás ránézett.
Aztán vissza a hajóra.
– Igen.
– Akkor szeretnék feltenni néhány kérdést.
Tamás bólintott.
– Gondoltam.
A férfi elővette az igazolványát.
Mögötte, alig húsz méterre, a Pirkadat fala mozdulatlanul magasodott az erdő fölé.
Már mindenki láthatta.
Már mindenki mérhette.
Már mindenki beszélhetett róla.
Csak egy dolgot nem tudott még senki.
Hogy amikor a hajó ajtaja legközelebb kinyílik, nem biztos, hogy mindenkinek ki fog nyílni.