Rebeka igyekezett nem gondolni arra, ami Asmodeusszal történt, miközben vastag korrektorréteg alá rejtette a démon markának nyomait.
Torkán még mindig érezte a szorítást. Szemeit elöntötte a vér, vörösre festve kék íriszei körül fehérjét.
Eszébe jutottak Lilith szavai. Utána kellene néznie Asmodeus történetének. Akár egy színjáték ez az egész, akár a valóság, ha ő egy Bibliai démon, úgy fog viselkedni, ahogy a Bibliában leírták.
De hol találhatna a Pokolban egy Bibliát?
A gondolattól elmosolyodott. Biztos nincs a Pokolban Biblia — volt a következő gondolata.
Talán a többi lány olvashatta, vagy halhatott valamit a bukott angyalról?
Miért közösítette egyáltalán ki a többi lány? Az elején még olyan jól beillett közéjük.
Ez is Hanna miatt lenne?
Húga soha nem volt egyszerű személyiség. Már gyerekként sem. Mindig kereste a bajt. Legalábbis addig, amíg a nagymamájuk el nem vitte magával a templomba. Minden héten egyre szelídebbé vált. Minden héten egyre halkabbá vált a hangja.
Az addig eleven, feleselő, rosszcsont kislány szépen elhalkult. De az a kislány is elhalkult vele, akivel Rebeka annyira szeretett éjszakákon keresztül kiszökni az udvarra, kémlelni az eget, csillagképek után kutatva. És közben megbeszélni gyermeki életük apró, mégis akkor olyan hatalmasnak tetsző problémáit.
Lehet, hogy Hanna nem volt jó gyerek, de egy kisgyermekhez képest már akkor is nagyon szigorúan ragaszkodott az igazsághoz. Volt, hogy egy kislánynak játszótéren azért tépte meg a copfját, mert a kislány gúnyolódott Rebekán, amiért nem tudta elfújni egy levegővétellel a gyermekláncfű összes bóbitáját.
Talán pont amiatt gondolná Lucifer, hogy ő lenne a tökéletes Királynő mellé?
De hiszen Hanna megváltozott. Vagy, hát, más lett. Vallási dogmák lettek ott, ahol korábban igazságérzet volt.
S Rebekától is eltávolodott.
Tisztán emlékezett, mikor felső tagozatos lett húga, ő pedig már gimnáziumban koptatta az iskolapadot, húga azzal utasította vissza a minden évben megtartott Mikulás-napi forrócsoki-partijukat, hogy másnap hajnali misére kell mennie felolvasni az olvasmányt, ezért korán le kell feküdnie.
A hajnali misék mindennaposakká váltak az adventi időszakban, Hanna pedig olyan korán elment aludni, hogy néha már jóéjtet sem kívánt neki.
Rebeka bízott benne, hogy karácsony után húga visszatér jó szokásukhoz, és a januári hideg estéken legalább egy filmmaratont tudnak majd tartani, de Hanna ehelyett egész télen a templomi ifjúsági közösségbe járt segíteni, önkénteskedni és gyerekekre vigyázni.
Nyáron táborokkal járta az országot, ahol szolgálatért cserébe kapott ellátást és szállást.
Persze Rebeka soha nem irigyelte tőle a boldogságot, kissé úgy érezte, húgát mintha elvette volna tőle az egyház.
S ezen csak rontott a beszélgetés az édesanyjával, mikor elmondta neki, hogy mi miatt váltak el a szüleik.
Édesanyja megcsalta édesapját. mikor Rebeka még óvodás volt.
Édesanyja ezt a titkát akkor mondta el, mikor a lány betöltötte tizenhatodik születésnapját.
S Rebeka egy idő után biztossá vált abban, hogy húga is érzi, hogy bűnből fogant. És édesanyja hibáját próbálja feloldani lelkében. Jóvátenni. Egy olyan bűnt, amit nem is ő követett el.
De erről soha nem tudott Hannával beszélni. Gondolta, tisztában van a ténnyel. Hiszen még a hajuk árnyalata is teljesen más. Rebeka bőre világosabb is. Jégkék szemei alatt nyáron szeplők pöttyözik fehér arcát. S a testalkatuk is más. Hanna sokkal könnyebben izmosodott, mint ő. Volt, mikor fogócskában 5 év hátránya ellenére is lefutotta nővérét Hanna. Fürge volt, erős és gyönyörű.
Akkor is, ha nem hitte el magáról. Akkor is, ha haját mindig olyan előnytelenül fonta össze, hogy még kerekebbnek tűnt az arca. Akkor is, ha szemei tiszta zöld színét nem emelte ki sose barna szemceruzával, ahogy ő mindig ajánlotta neki.
Gondolataiból egy hirtelen kopogás ébresztette fel.
Összerándult a gyomra.
— Ki az? — kiáltott ki. Ujjait keresztezte, szorított, hogy csak Asmodeus ne legyen.
— Lucifer — hangzott a válasz.
Na, nem mintha ő annyival jobb lenne — mélyet sóhajtott a gondolatra, ahogy az ajtó felé vette az irányt.
–Mit akarsz? — nyitotta ki.
— Beszélni — jelentette ki a démon.
— Nem érek rá — felelte a lány.
Lucifer ajka mosolyra húzódott, de szeme nem ragyogott fel. Szemöldökeit felhúzta.
— Mikor érnél akkor rá? — kérdezte.
— Rád? Talán soha — vágta rá a lány, és már lendítette a karját, hogy rácsukja az ajtót a démonok urára.
De Lucifer felemelte kezét, kitámasztva az ajtót. Bicepszén megfeszültek az izmok.
— Hannának… segítenünk kell — mondta.
Rebeka elkáromkodta magát, és erősebben tolta az ajtót, hogy becsukja.
— Ezt nem hiszem el — préselte ki, erőltetéstől összeszorított állkapcsán a szavakat — Rám Asmodeus van mászva, te meg Hannára vagy. — feljebb emelte hangját, hogy végre szavakat is ki tudjon mondani — Hagyjatok már minket békén!
— Nem úgy nézel ki, mint akit zavarna a férfiak figyelme — vágott vissza Lucifer.
Rebeka megforgatta szemeit.
— Köszönöm, már nagyon rég kurváztak le — mondta.
— Nem úgy értettem — védekezett a démon.
Megelégelve a huzavonát, Rebeka elengedte az ajtót. Kuncogott az ajtón hirtelen beeső démonon, de nagy sajnálatára Lucifer hamar visszakapta egyensúlyát, és nem esett orra, mint azt ő szerette volna látni.
Szája elé tette kezét, hogy elrejtse mosolyát.
Amikor is, eszébe jutott valami.
— Te Asmodeus felett állsz, igaz? — kérdezte.
— A barátom — javította ki Lucifer. –Miért?
— De felette állsz? — pislogott Rebeka hosszan. Válaszoljon már a kérdésére!
— A Pandemoniumban mindannyian egy asztalnál tárgyalunk — Lucifer azonban újra kitért az egyenes válasz elől.
Rebeka kezdte elveszíteni a türelmét. Miért ilyen nehéz velük?!
— És ha valamit 50-50% szavaztok meg, akkor ki az, aki dönt végül?
— Éppen emiatt van mindig páratlan számú meghívott a tanácsban — bólintott Lucifer. Mintha az arcán már halvány, de egyértelműen gúnyos mosoly villant volna fel.
Rebeka meg azt hitte, szálanként tépi ki a haját. A sajátját, meg Luciferét is.
— Szóval valamiért cserébe hajlandó lennék segíteni neked — mondta végül.
— Valamiért cserébe? — ismételte meg Lucifer felvont szemöldökkel.
— Csak beszélj a démonnal, aki rám van mászva, hogy kicsit… kevésbe legyen obszesszív. Néha átesik a ló túloldalára — magyarázta. Ügyelt rá, hogy csak célozzon Asmodeusra, ne mondja ki teljes nevét, nehogy meghallja, hogy róla beszélnek.
Lucifer szemöldökei megfagytak helyükön. De alatta szemei is elkerekedtek, végignézett velük Rebekán. Összefonta mellkasa előtt karjait, vállán megfeszült zakója.
— Tudod egyáltalán, ki ő?
Rebeka tenyerébe temette arcát.
— Nem — ismerte be — Fogalmam sincs.
Felnézett, kipislogta szemeiből a homályosságot.
Lucifer elfordította kifelé a Rebeka fésülködőasztalához tartozó széket, és ráült. Egyik lábát keresztbe tette a másik térdére.
— Tóbiás könyvében írnak egy Sára nevű fiatal szűzről — kezdte. Hangja bár nyugodt maradt, hátán még mindig feszültek az izmok, kihúzott háttal ült a széken. — Hétszer ment férjhez. De minden alkalommal, mielőtt a házasság beteljesülhetett volna, a nászéjszakán, a friss férjei meghaltak.
Rebeka nagyot nyelt.
— Szerelmes volt Sárába. Talán úgy, mint most beléd. Vagy, csak magának akarta, annyira, mint most téged.
Rebeka összevonta szemöldökeit. — És mi történt? Feladta a próbálkozást?
— Segíts nekem, és megmondom.
Rebeka már szemeit is összehúzta. A férjeiket ölte meg.
— De hogy segíthetnék?
— Először gondolkodj, hogyan tudnánk Hannát visszahozni — felelte Lucifer. Végigsimított combjaira feszülő nadrágján. Majd felállt.
— Lehet egyáltalán valamit tenni? Sára férjhez tudott menni végül? Olyasvalakihez, akit szeretett?
Lucifer szeme felvillant.
— Ha Hannát a koronám párjában látom, a trónom mellett ülve, a saját trónján, megtudod. Addig egy szóval nem mondok többet?
— Akkor honnan tudjam, hogy nem versz át?
— Miért hazudnék?
— Hogy segítsek neked — vágta rá Rebeka. Hogy kérdezhet ennyire egyértelműt.
— Valami mást szeretnél kérni? — húzta fel Lucifer a szemöldökét.
Mi mást kérhetne? Fordult egyet körülötte a szoba.
Mennyi mindent kérhetne? Bármit? Akármit?
Annyi mindent szeretne. Túlzás nélkül, mint bárki.
— Mit kérhetnék? — szaladt ki száján a kérdés.
— Bármit — bólintott Lucifer.
Bármit?
Csak segítenie kell Hannát visszahoznia, és cserébe bármit kérhet?
— Meddig kell választ adnom? — kérdezte halkan.
— Hanna érdekében minél hamarabb. Minél tovább marad a halandók közt, annál veszélyesebb magára és másra is — dörzsölte meg halántékát — És annél közelebb a harmadik próba.
— Mi lesz a harmadik próbán, ha addig nem jön vissza?
— Ma lesz egy tárgyalásunk — mondta Lucifer. — Egyelőre nem született semmilyen döntés.
— Akkor utána gyere a szobámba — bólintott Rebeka. — Addig eldöntöm.
