Rebeka mögött hangos csattanással csukódott be szobája ajtaja. Hátával az ajtónak dőlt, és lassan leereszkedett a földig. A padló hideg volt alatta, de jól esett.
Huga, és a többi lány sebei ehhez képest semmi volt. Annyira szeretett volna sírni. De egyszerűen képtelen volt.
Szemei előtt folyamatosan Emma vértől áztatott ingét látta, a lábait, amin egyetlen apró kis bőrferület sem maradt, ami nem volt felsértve. Meg sem lehetett volna számolni, hány szilánk állt ki végtagjaiból, és azokból hány vérpatak folyt végig.
Melléhez húzta lábait, összekuporodott. Szemeit térdeire nyomta.
Szemhéjain ekkor millió apró csillag pöttyözte, fekete örvény kezdett kavarogni az emlékképet eltakarva.
Gyermekként rengetegszer csinálta ezt. Az örvény kaleidoszkóppá formálódott, eltüntetve a rémes képet. Bárcsak az emléket is eltüntette volna.
S azt az érzést, hogy mindenkit cserben hagyott.
Legalább Hannának adott volna As kenőcséből. De Emma életét is megmentette volna vele. Mégis megtartotta magának. Szívébe mart a gondolat, hogy Hanna biztos adott volna neki. De erre válaszolt egy következő gondolat: Hanna nem tette volna meg ezt a segítségért, amit ő megtett.
Neki sem járt ingyen. Megfizette az árat érte, hogy neki ne essen baja.
Hanna ezt nem tette volna meg. Sőt, talán a többi lány sem. Mert ha neki felajánlottak segítséget, biztosan a többi lánynak is. Csak ők szemérmesebbek voltak, prűdebbek.
Az ő bajuk.
Felállt a földről, s az ágyához lépett. A szoba olyan kicsi volt, mindössze egy lépéssel ott is volt.
Egy ajándékdobozt pillantott meg, a fehér paplanra téve. Fekete dobozka, vörös szalaggal átkötve. Remegő kézzel bontotta ki.
Mikor felemelte a fedelét, egy gyémánt nyakéket rejtett. A kandalló tűzéhez fordította, fényét ezer színre törte, ragyogott benne.
A fésülködőasztalhoz ült, hogy nyakába vegye. Ahogy összekapcsolta, nyaka körül felragyogott az ékszer. Belenézett a tükörbe. Kék szemei, szőke haja ragyogását is erősítette az ékkő a nyaka körül. Ujjaival végigsimított rajta a gyöngyökön.
Ekkor egy apró kis papírost talált a dobozban.
Gratulálok az első próbád teljesítéséhez.
Csodálód, As
Talán pont emiatt fog ő nyerni, gondolta. Talán pont ez kellett, hogy kiderüljön. Mennyit hajlandóak feláldozni a saját életükért, a saját testi épségükért? Félre tudja-e tenni a saját büszkeségét, hogy azzal megmentse magát, vagy másokat? Hogy tudna akár másokat megmenteni, ha még a maga életéért sem térdelne egy férfi elé?
Keze alatt megdobbant szíve. Elhitte gondolatainak, hogy jól cselekedett. Nem volt más választása, meg kellett tennie.
Felállt, majd dőlt ágyán. Oldalára fordult, s lehunyta szemeit. Mosollyal az arcán merült álomba.
