Vízcseppek a csempén. Ezernyi apró
szikra, akár az éjjeli égbolt,
s a habfürdő buborékjai talán
maguk a galaxisok, a víztükör
pedig a horizont, érzékelésünk
határa, s a fürdő magánya
mutatja mily kérész e létünk,
s mit korlátnak vélünk, sík tükör
csupán. A lét esszenciája, mint halvány
jelenés dereng a felszín alatt. Vérhold
nyugszik a kozmosz peremén, s keleti naptól
perzselődnek a csillagrendszerek,
hogy a csempéről majd visszacseppenjenek.
