Ahogy pengetém a Lantot, akár lélekhúrt,
a Mindenség egy szelete tudatomba hullt –
oh, az Igazság apró darabja!
Árnyékvilág a létünk,
arra kárhoztatván, hogy hologramként éljünk,
a Valóságnak csak kivetüléseként,
néha hozzákonyítva e létezési
szintnek törvényeihez, ám tévedési
faktorunk az Egészre vonatkozva irdatlan.
Ez hát sorsunk: húrok vagyunk csupán,
(bár tény, igen jól konfigurált
egyedek) kiken fennkölt
lények játszanak Életet,
Harmóniát és Végzetet –
hiába hát minden tudományunk.
