Rebeka kihúzott háttal lépett be a trónterembe Hanna mögött, akit Lucifer vezetett. Asmodeusra tekintett, ezer gyertya fénye festette vöröses árnyalattal a démon arcát, de szénfekete szemében büszkeség lángja táncolt.
Cselló és hegedű hangja üdvözölte a belépőket. Rebeka szíve a ritmusukat követve váltott szaporább tempóra. Asmodeus a többi lány vonalában állította meg őt. A testvérpáron kívül még négy, feketébe öltözött lányt vett észre a sorok között, oldalukon, ahogy As mesélte, démonokkal. Mind a négyükön éjfekete ruha volt, de különböző szabással és ékszerekkel, frizurákkal.
Hátrébb tekintve összeszorult a gyomra, mikor meglátta a szarvas, bikafejű, kecskelábú némbereket. Azok a szörnyek voltak, akiket a Pokollal kapcsolatban gyakran ábrzolnak. Éles kontrasztot mutattak Lucifer elegáns belső körének tagjaival, akik fekete frakkban, zakóban, oldalukon gyönyörűen kisminkelt és felöltöztetett, parfümtől illatozó lányokba karoltak.
Visszafordult, hogy szemét inkább bennük a hatalomtól elegáns öltözetekben gyönyörködtesse, mint gyomrát felkavaró a szörnyetegek látványában. Látta, hogy Lucifer elengedi Hanna kezét, apró csókot ad arcára, s egy könnyed lépéssel a bálterem közepén felállított pódiumon termett. Lazán megköszörülte torkát, csendet és figyelmet kérve magának.
S ekkor a lányok mellett álló démonok mindannyian meghajoltak a Pokol Ura előtt. A legtöbb lány követte példájukat, mélyen meghajoltak, mire Rebeka nem bírta visszafogni arcát, szemöldökei összeszaladtak homlokán. Lehajtotta fejét, tiszteletet adva. Meg, hogy elrejtse reakcióját. Egyvalamit azonban így is látott, ahogy felsandított szemeivel.
Hanna nem hajolt meg. Egyenesen Lucifer szemébe nézett, rezzenéstelen arccal. Állkapcsa megfeszült, kezeit szoknyájának fodra közé rejtette.
— Tisztelt Egybegyűltek — szólt Lucifer mennydörgésszerű hangja, éket lőtt a hegedűzenébe. A hangszerek hangja azonnal elhalkult. Egy hosszúra nyúló néma perc után folytatta — Nagy örömmel köszöntök minden meghívottat a Hajnalcsillag Bálon, amit a téli napforduló napján tartunk, megünnepelve a leghosszabb éjszakát az évben.
Széttárta karjait, és végignézett a tömegen. Folytatta.
— Mint mindannyian tudjuk, az éjszaka különös helyet foglal el a szívemben. Teret ad. Azt gondolom a sötétség lehetőség számunkra, hogy igazán önmagunk legyünk. Szabadjára engedjük azt a valónkat, akik valóban vagyunk.
A sötétség, egy olyan napszak, melyben nincs helye a nappali fény ítélkezésének.
De ezen a bálon nem csak ezt ünnepeljük. A Pandemonium az elkövetkezendő napokban, hónapokban egy különleges eseménysorozatnak fog otthont adni: A Kísértésnek neveztük el.
Apró hatásszünetet tartott, a teremben szinte megfagyott a levegő csendje. Majd folytatta.
Köszönet jár érte a belső köröm összes tagjának, hiszen mindannyian részt vettetek a szervezésben. — tekintete sorra járt a démonokon, akik a vendégül látott lányokat karolták — As, Azazel, Bel, Sam, Mammon, kitetettek magatokért.
Illetve, hölgyek, akik megtiszteltétek jelenlétetekkel az eseményt és eljöttetek. — egyenesen Hanna szemébe nézett — mivel ti döntöttetek úgy, hogy el akartok ide jönni.
Rebeka mellkasában valami motoszkálni kezdett.
Asmodeushoz fordult, hogy fülébe súgja: — Miért nézi ennyire Hannát?
As villámokat szóró tekintettel intette csendre, s bökött szemeivel a pódium irányába, hogy most Luciferre figyeljen inkább Rebeka. Lucifer folytatta, mostmár egyenesen az ő szemébe nézve, nem Hannáéba.
— A kiválasztott hölgyek mindegyike különböző, mindegyikük a maga módján éli meg a bűnt. Szívének legkedvesebb bűnét. — elmosolyodott, ahogy tekintete elsiklott Rebekáról a következő lányra — Persze, ez nem az a hely, ahol ítélkezünk. Ez az a hely, ahol a bűnt nem csak elfogadjuk, de ünnepeljük.
Mivel, a bűn lehetőséget ad arra, hogy önmagunk legyünk. Hogy azt tegyük, amire valóban rendeltettünk. — Majd ismét Hannára nézett — Akkor is, ha görcsösen kerüljük. Ez egy olyan verem, melynek szélén mindenképp megcsúszunk.
A hölgyek az elkövetkezendő heteken próbákon fognak részt venni. Lesznek szervezett próbák, de lesznek olyanok is, melyek meglepetésként fogják őket érni. Három nagyobb próbatételre kell számítani.
Az utolsó próbatétel végével pedig egy döntés fog születni.
Lucifer hátrébb lépett, a földből egy faragott, kecskelábú vitrin magasodott ki. Az üvegdobozban egy vörös rubinból faragott almán csillant meg a gyertyafény, amire egy aranykígyó tekeredett, magasba tartva.
— Majdnem olyan gyönyörű, mint az igazi alma volt, amit Éva levett a fáról. — dörzsölte össze Lucifer tenyerét, ahogy szeme felcsillant az alma láttára. — De ez a másik fa gyümölcse. Az élet fájának almája.
Az Almát annak fogja felajánlani a Pandemonium Palotája, aki megérdemli. Aki a próbatételek alapján méltó arra. S mint, hogy semmi nincs ingyen, egy dolgot kérek cserébe: a hölgy fogadja el koronámat, mellettem uralkodjon, királynőmként.
A lányok egyszerre néztek össze, és sugdolózni keztek. Rebekával mintha megfordult volna a világ. Hanna tekintetét próbálta elkapni, kapaszkodót találni benne, de nem sikerült neki. Karjával szorosabban kapaszkodott Asba.
— Sok szerencsét kívánok minden résztvevőnek — hajolt meg Lucifer színpadiasan kitárva oldalra karját az alma felé. Felegyenesedett, még hozzátette: — Győzzön a legjobb – s kacsintott egyet, széles mosolyra húzva száját.
Hullámként morajlott végig a lányok alkotta tengeren a szó: Halhatatlanság.
