„Én? Egy nincstelen árva. Nem vagyok bűnöző, csak életben akarok maradni.” – a tizenkét éves Komdor első kihallgatása a Főtanács kastélyában
2. fejezet: Árnyékban
S. u. 168
Csöndes éjszaka honolt a lakónegyedben. Az épületek kaotikusan emelkedtek egymás mellett, így néhol szűk sikátorrá változtatva a közöttük meghúzódó utcákat. A holdvilág fénye által megvilágított sivár kövek hangosan verték vissza az éjjeli csavargók lépéseit, ám az árnyak takarásában nem lehetett felismerni az alakokat, így ilyenkor mászkálni meglehetősen veszélyes dolog volt.
Az egyik ház cserepein egy fekete macska kémlelte az éjszakát, és egy csöndes árnyékot látott elsuhanni az árkádok alatt, ami hamarosan nesztelenül besurrant az egyik nyitva hagyott ablakon.
**
Komdor óvatosan lépett, és szerencséjére egy vastag szőnyeg borította a kis szoba padlóját. Minden bizonnyal szellőztetni hagyták nyitva az ablakot, ami pont jól jött a fiúnak, hogy észrevétlenül bejuthasson. Szeme hamar hozzászokott a sötétséghez, így szemügyre tudta venni a helyiséget. Az egyik sarokban íróasztal állt, rajta egy díszes gyertyatartó pihent, amely minden bizonnyal ezüstből készülhetett. Értékes zsákmány, de most nem ezért jöttem – gondolta a fiú, miközben tovább pásztázta a szobát. Az asztal fölött egy polcon néhány könyv sorakozott, a másik sarokban pedig egy kisebb láda feküdt. Komdor odalépett a ládához, és megpróbálta kinyitni. Zárva. A tizennégy éves fiú benyúlt bőrmellénye belső zsebébe, hogy elővegye a két zárfeltörő eszközt, amikor léptek zajai ütötték meg a fülét. Villámgyorsan fordult meg, és meredten nézett a nyitott szobaajtóra, amely az étkezőbe nyílt. Valaki gyertyát gyújtott az asztalon, majd csakhamar megjelentek a ház lakói, egy középkorú pár. Az éjjel közepén állnak neki vacsorázni? – hitetlenkedett Komdor.
Valóban, a nő tálalt, míg a férfi helyet foglalt az asztalnál, és halkan beszélgetve nekiláttak az étkezésnek. A fiatal tolvaj fejcsóválva kezdett neki a láda feltörésének. Igaz, mindig is jobban szerettem árnyékban dolgozni, mint teljes sötétségben – elmélkedett, miközben óvatosan ügyelve, nehogy túl nagy zajt csapjon, lassan elforgatta a zár belső elemeit és felnyitotta a fedelet. Papírok – tekintett a ládába. Merész vállalkozás lett volna, ha egyszerűen elkezdi feltúrni a jegyzethalmot, így inkább egyik kezét bedugta a ládába, és óvatosan matatni kezdett.
Semmi – mérgelődött magában. Persze, én sem az alsó emeleti szobában tartanám a frissen szerzett vagyont – sóhajtott, miközben visszazárta a ládát. Egy próbát megért, de egyébként sem tervezte, hogy ilyen könnyű dolga lesz. Megbízói pontosan megmondták, hogy hol keresse a pénzt: a hálószobában lévő ládában. Talán még jobb is, hogy lejöttek enni – lopózott az ajtófélfához a fiú, vigyázva, nehogy belesétáljon a gyertyaláng beszűrődő fényébe. Amíg itt vannak, talán fel tudok lopakodni az emeletre – gondolta.
**
Komdor óvatosan kisurrant az étkezőbe. Egyetlen szál gyertya égett csupán az asztal közepén, amely így nem világította be az egész helyiséget, és a fiú szorosan az árnyék fedte falhoz lapulva oldalazott. Feszes, fekete ruhát viselt, a fejét és az arcát is fekete kendő borította, csupán a szemei látszódtak ki. De még így is lebukhatok – jutott az eszébe, ahogyan kínzó lassúsággal, araszolva kúszott a fal mentén, közeledve a felvezető lépcsősorhoz. A ház ura háttal ült neki, ám a háziasszony pont vele szemben. Ha nem lennének belefeledkezve az evésbe és a két falat között történő beszédbe, a nő bizonyára észrevenné az óvatosan haladó árnyalakot.
Komdor a sarokba érve leguggolt, és gyorsan kifújta magát. Hiába csinálom már három éve – gondolta, miközben halk léptekkel elindult a lépcsőkön – nem sokszor fordult elő, hogy a lakók ébren lettek volna.
Hamar felért a lépcsősoron, és egy kis előszobában találta magát, ahonnan két ajtó is nyílt. Óvatosan belesett az egyiken, és látta, hogy egy kisebb kandallóban ropog a tűz, és az ágy két oldalán lévő éjjeliszekrényeken is egy-egy gyertya ég. A másik szobában teljes sötétség honolt, így először oda ment be. Egy szép arcú, fiatal lány feküdt az ágyban, aki egyenletesen szuszogott, a nyakában lévő láncon pedig egy kulcs függött. Komdor halk, ám határozott mozdulatokkal kutatta át a helyiséget. Az ágy melletti asztal egyik fiókja be volt zárva, bizonyára azt nyitotta a kulcs.
Esztelenség volna – gondolta a fiú, amikor átfutott az agyán, hogy megpróbálja kilopni a kulcsot a lány nyakából. Ehelyett inkább újból elővette hűséges szerszámait, és gyorsan feltörte velük a zárat. Felcsillantak a szemei, amikor a fiókot kihúzva ékszereket talált. Gyorsan zsebre is vágta a zsákmányt, majd a fiókot visszatolva kiosont a szobából. Éppen kinyitotta a másik szoba ajtaját, amikor lépéseket hallott a lépcső felől – a szülők bizonyára végeztek az étkezéssel.
Az istenek verjék meg őket – szitkozódott magában a fiú, miközben villámgyorsan besurrant a szobába és elbújt az ágy alá. A házasok is betértek a hálóba, majd néhány percnyi fecsegés után eloltották a gyertyákat és befeküdtek az ágyba. Már csak a kandalló pislákoló lángjai adták a félhomályos hangulatot, amikor is Komdor legnagyobb meglepetésére lassan rezegni kezdett fölötte az ágy, és halk nyögések hallatszódtak.
A fiú nem tudta, min lepődjön meg jobban: azon, hogy pont a feje felett kezdtek szeretkezni, vagy inkább azon, hogy közvetlenül vacsora után teszik ezt. Hogy lehet teli gyomorral szexelni? – elmélkedett magában, és ahogy kitekintett búvóhelyéről, meglátta az ágy elejéhez tolt ládát.
**
Javában folyt az aktus, amikor Komdor kimászott rejtekéből, és lassan odakúszott a ládához, ahol aztán térdre emelkedett, és a mai éjszakán már harmadjára látott neki a zárfeltörésnek. Az ajtót legalább megspóroltam – fintorgott.
Merész mutatványt csinált, hiszen a szobában a kandalló által erős narancsszínű félhomály uralkodott, így könnyedén észrevehették volna őt. Szerencséjére azonban a házasok teljesen el voltak foglalva egymással, így a ládát felnyitva végre megtalálta a pénzköteget, amit biztonságban elrejtett a mellényébe. Halkan lecsukta a ládát, és már indult is kifelé. Gyorsan visszapillantott az ágyra, ahol éppen misszionárius pózba váltottak, így egyik szülő sem láthatta meg az ajtó nyílását.
További jóéjszakát – gondolta Komdor egy félmosollyal a szája szélén, és már indult is volna, ám az ajtót kinyitva megtorpant, ugyanis a másik szobában korábban alvó lánnyal találta szembe magát.
A lány minden bizonnyal a szülei után leskelődött, erre utalt a feltűrt hálóinge alatt lévő keze, az elvörösödött arca, valamint a rémült tekintete is. Néhány másodpercig dermedten néztek farkasszemet.
– Kínos – bukott ki a fiúból, ám nem tudta eldönteni, hogy valójában melyikük lebukása jelenti a kínosabb helyzetet.
A szülők semmit nem vettek észre a jelenetből. Komdor hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolta a lányt, közben halkan behúzva maga mögött az ajtót. A lány nem adta jelét az ellenkezésnek, így egymás karjaiban támolyogtak be a másik szobába, ahol Komdor az ágyra döntötte újdonsült házigazdáját. Pár pillanatig még csókolóztak, végül a fiú lemászott a fiatal hölgyről és az ablakhoz lépett. Ahogy kitárta, és kihajolva rajta felmérte a magasságot, még egy búcsúpillantást vetett a lányra, aki döbbenten feküdt az ágyon és őt figyelte. Hosszú hajfürtjei csinos arcába lógtak, és szaporán lélegezve, csillogó szemekkel nézett a tolvajra. Amikor tudatosult benne, hogy a fiú mire készül, ijedten rázni kezdte a fejét.
– Maradj – suttogta.
Komdor szintén megcsóválta a fejét, és lábait átvetve a párkányon, kiugrott az ablakon. Miután földet ért, gyorsan továbbgurult a vállán, majd a lendületet kihasználva felpattant, és futásnak eredt.
**
Az egykori kéjház pompája szertefoszlott, és mostanra a Déli Rózsa számított az egyik leglepusztultabb épületnek Erloban, amit messze elkerültek a tisztességes polgárok. A hatalmas, vörös kapuk tárva-nyitva álltak, félig leszakadva és itt-ott bezúzva, így az utcáról bárki láthatta a romos, gazos kertet. A pince sem hasonlított már a Gyönyör Kamrájára: a párnakupacok teljesen eltűntek, a falak mocskosak voltak, ópium helyett pedig áporodott sörszag terjengett a levegőben. A helyiség szokványos kocsmaként volt berendezve, és a sors különös játéka, hogy a hajdani hírvivők szálláshelyére mostanság egyetlen főtanácsi Hírvivő sem tette be a lábát. Helyettük megtalálhatóak voltak itt a legkülönfélébb szerzetek: rablók, szajhák, verőemberek, bérgyilkosok – ha törvénytelen ügyletről volt szó, itt bármilyen munkára lehetett embereket találni.
Komdor jóval napkelte előtt érkezett vissza. Éjszakánként szokása volt egészen hajnalig csavarogni a városban, ám a mostani megbízás sikerességét több okból is erősen pengeélen táncolónak érezte, így inkább hazatért, hogy kipihenje magát. A pincében csupán néhányan lézengtek, amikor a fiú semmitmondó arckifejezéssel odalépett a pulthoz és átadta a zsákmányt Lynnának.
– Milyen korán jöttél – csodálkozott a nő, és eltette az ékszereket a vastag pénzköteggel egyetemben. – Pedig ahogy látom, sikeres volt a küldetés.
– Nem tudom kiverni a fejemből azt a lányt – morogta Komdor.
Lynna kérdőn nézett rá, így a fiú részletesen elmesélte a házban történteket, amire a nő fejcsóválással reagált.
– Remélem tudod, hogy ezzel a megbízással földönfutóvá tetted őket – nézett Komdorra. – Ha annyira megtetszett az a lány, egyszerűen ott kellett volna hagynod a pénzt, és üres kézzel visszatérni.
A fiú horkantott.
– Persze, hogy aztán engem lincseljenek meg a sikertelenségért!
– Te is tudod, hogy ilyen nincsen – emelte fel az ujját Lynna. – Sok társad volt már, aki nem tudta teljesíteni a rábízott feladatokat, és soha nem esett bántódásuk. Van, hogy nem sikerül egy-egy megbízás, és én éppen ezért nem engedem, hogy előre fizessenek nektek.
– Én nem vallok kudarcot – jelentette ki Komdor.
– Valóban – hagyta rá a nő. – Viszont ne akard kifogások mögé rejteni, hogy nincs lelkiismereted, és csupán az alvilági jó híredet akartad megőrizni ahelyett, hogy kivételesen nem teszel nincstelenné egy egész családot.
– Te beszélsz nekem lelkiismeretről? – pislogott Lynnára a fiú. – Te neveltél tolvajt belőlem!
– Így igaz – vont vállat a nő –, hiszen máshogy nem tudtalak volna életben tartani. Meg kellett tanulnod hogyan gondoskodj magadról, és itt nem úriembereket képzünk.
– Micsoda szerencse! – hangzott egy újonnan érkezett vendég öblös hangja, aki társával együtt közelített a pult felé.
Komdor az imént szóló férfiban felismerte megbízóját, és intett Lynnának, hogy vegye elő a zsákmányt – az ékszerek természetesen a fiú saját vagyonát képezték, hiszen azokról nem volt szó a megállapodásban. A férfi, miután gyorsan átszámolta a pénzköteget, néhány darabot átadott belőle Komdornak.
– Szép munka fiam, igazán ügyes – veregette vállon az ifjú tolvajt, aki némán bólogatva fogadta a dicséretet, miközben a másik férfit vizslatta.
– Engedjétek meg, hogy bemutassam Ictort, régi barátomat.
Az említett férfi kezet csókolt Lynnának, majd Komdorhoz fordulva, kézfogás közben rögtön a tárgyra is tért:
– Egy megbízásom lenne a számodra. Tudom, hogy csak nemrég végeztél a legutóbbi feladatoddal, de egy nagyon sürgős ügyről van szó.
Komdor fintorogva váltott egy pillantást Lynnával, aki egy grimasz kíséretében mosolyogva csóválta a fejét. Erre aztán a fiú is elvigyorodott.
– Folytassa – kérte Ictort.
– Egy gyűrűről van szó – kezdte a férfi. – Az értéke a feketepiacon talán nem is lenne nagy, de ha tudnák, hogy kié, minden bizonnyal vagyonokat fizetnének érte.
– Jól hangzik – bólintott a tolvajfiú. – Mennyit hajlandó fizetni a munkámért?
– Ezt itt – szólt közbe a másik férfi, meglengetve a pénzköteget, amit Komdor alig egy órája lopott el.
A fiú döbbenten fordult Lynnához, ám láthatóan a nő is meg volt lepődve. A két vendég elégedetten figyelte a csodálkozó arckifejezéseket, majd néhány pillanat múlva Ictor folytatta:
– A feladat nehézségéből adódóan vagyunk hajlandóak ilyen magas összeget fizetni.
– Amit velem lopattak el – morogta a fiú. – Ravasz.
Miután nem kapott választ, Komdor úgy döntött, legjobb lenne megismerni a részleteket.
– Tehát csupán egy gyűrűt kell megszereznem, és gazdaggá tesznek. Mégis honnan kell ellopnom, a Főtanács kastélyából? – kérdezte kissé cinikusan.
– Onnan minden bizonnyal egyszerűbb lenne – nevetett fel Ictor. – Azonban nem lesz ilyen könnyű a dolog, mert a kérdéses gyűrű a Hírvivők kerületében van.
**
Hűvös, félholdas éjszaka burkolta be Erlot. Néhány apróbb felhő tarkította csupán az eget, mikor Komdor lassan megközelítette a fallal körülvett Hírvivők kerületét. Egyetlen kapun át lehetett csak bejutni oda, amely a piactér nyugati felében feküdt, és amelyet éjszaka egy hatalmas, árammal működő lámpa világított meg, őrök viszont soha nem álltak a kapuban.
Persze, mert nincs az az őrült, aki bajt keresni megy be oda – fintorgott magában a fiú, miközben a környéket pásztázta egy piaci stand árnyékából, és még egyszer végigfuttatta magában a kapott információkat. Ictorék elmondása szerint a gyűrű a Hírvivők kerületében, az erloi Villámtorony mellett lévő kúriában található. Nem kisebb embertől kell ellopnia, mint a Hírvivők képzéséért felelős legfőbb embertől, Zhortól. A szóbeszéd szerint ő volt a legelső a Hírvivők között, amikor azok még csak a piacon futkároztak a kufároknak dolgozva, még a Főtanács előtti időkben. Mostanra már elmúlt kilencven éves, de mindig is az ő hatáskörébe tartoztak a Hírvivőkkel kapcsolatos mindennemű teendők.
Lynna azt mesélte, hogy Zhor és társai valamikor abban a pincében laktak, ahol most az ivó van – emlékezett Komdor. Nimen halála után a Déli Rózsa elveszítette a szerepét, mint az elsődleges kéjház Erloban, Lynna pedig bűnbarlangot csinált belőle. Ott tanultam a tolvajlást, ahol az ifjú Zhor a hírvivői képességeit csiszolgatta – somolygott magában a fiú. Vannak furcsa véletlenek – gondolta, miközben lassan megközelítette a falba vájt kaput.
Őrült egy megbízás, és rajtam kívül talán senki nem vállalná – elmélkedett Komdor. De az eddig keresett pénzemből, és abból, amit a gyűrűért kapok, végre elindulhatok megkeresni anyát!
A fiú az elmúlt három év alatt keresztül-kasul bejárta már a várost, és biztos volt benne, hogy Hiana elhagyta Erlot, így eltökélte, hogy amint elegendő pénzt gyűjt össze, nekiindul a birodalomnak, és felkutatja a nőt, akárhol is legyen.
Komdor kétely nélkül lépett be a Hírvivők kerületébe, majd gyorsan el is bújt egy ház árnyékában, hogy felmérje a terepet. Nem fordulhatok vissza – határozta el magát. Megszerzem azt a gyűrűt, bármibe kerül is!
**
A rendszeresen felbukkanó utcalámpák jelentősen megnehezítették a lopakodást. Bár Erlo többi részében is megtalálhatóak voltak a lakosok által elektromos fáklyának nevezett fényforrások, ám úgy tűnt, a Hírvivők kerületében jóval többet szereltek fel, úgy ötven méterenként megtalálható volt egy darab belőlük.
Persze, hiszen itt a Villámtorony – jutott Komdor eszébe. De lefogadom, hogy a Nemesek kerületében még ennél is több lámpa van!
A fiú óvatosan suhant át egyik árnyékból a másikba, szorosan a házfalak tövében lapulva haladt előre, szemét a kerület északi részén fekvő Villámtornyon tartva. Ictor szerint Zhor villája a torony mellett található, így Komdornak nem is volt más dolga, mint az épületek fölé emelkedő Villámtorony felé venni az irányt, amelynek helyzetét a szakaszosan fel-felszálló gőzfelhők is mutatták.
Többször is megállt útközben, hogy körbenézzen, ám nem találkozott senkivel, amit megnyugtatónak érzett. Nem szívesen verekedett volna össze egy Hírvivővel, aki elől minden bizonnyal még megszökni sem tudna.
A macskakövekkel borította utcák ugyanúgy kanyarogtak, akárcsak a lakónegyedekben, így annyira nem volt idegen a környezet Komdor számára. Gyakorlottan közelítette meg a sarkokat, óvatosan kihajolva mögülük, majd gyorsan átsuhanva máris egy másik árnyékban guggolt, hogy újfent körbenézhessen. Az épületek itt is emeletesek voltak, és néhány ablakon fény szűrődött ki. Egy-két ház nyitott ablakából beszédfoszlányok hallatszottak, de az utcákon senki nem járt. Senki, kivéve egy fiatal tolvajt, aki hamarosan megpillantotta a Villámtorony lábánál fekvő kúriát.
**
Ez aztán valami – ámult el a fiú, ahogy végigtekintett Zhor méretes házán. Az épület három emeletből állt, a negyedik szintet pedig a padlástér jelentette. Szélességét tekintve közel száz méter lehetett, kívülről pedig ékes kiszögellések és cirádás épületelemek borították. Igaz, hogy a városban minden épület többemeletes volt, ám ezekben soha nem egy ember lakott; jellemzően minden szintet egy-egy család bérelt, a szegényebb környékeken pedig csupán egyetlen szobát. A fiú emlékezett, hogy néhány hónapja pont egy ilyen helyre hatolt be, ahol az emelet három szobájában három fiatal pár élt, az egyikük ráadásul egy gyermekkel együtt.
Miközben ezt felidézte, a fiút egy pillanatra elfogta a bűntudat, hiszen gondolkodás nélkül rámolta ki mindhárom családot, akik azóta valószínűleg az utcára kerültek. Komdor újból Zhor villájára nézett, és megcsóválta a fejét. Ez nem alkalmas idő a bűnbánatra.
Ahogy másodjára is szemügyre vette a kúriát, először megrettentette a gondolat, hogy ide kell bejutnia, ám ijedtsége hamar izgalomba váltott. Mindig csak őrizetlen, átlagos lakóházakba tört be, most viszont igazi kihívással néz szembe. Belegondolt, hogy mennyi zsákmány vár rá odabent, amelyek egyébként is egy vagyont érhetnek, pedig már akkor is gazdag lesz, ha egyedül csak a gyűrűt lopja el. De miért ne tömném meg a zsebeimet, ha már bent vagyok? – vigyorgott magában a fiú.
Komdor korábbi, kezdődő bűntudata hamar tovaszállt, amikor Hianára gondolt. Muszáj pénzt szereznem, hogy megkeressem anyát – gondolta. Endó pedig nem az a hely, ahol tisztességes munkával sok pénzt lehetne keresni, így másoktól kell elvennie, amire szüksége van.
**
Mivel egy magára valamit is adó tolvaj nem használja a főbejáratot – ahol egyébként is két fáklyás őr állt vigyázban – Komdor a környező épületek árnyékainak takarásában nagy ívben kerülte meg a házat, közben a bejutás módját fürkészve. Az ablakok egytől egyik zárva voltak, ráadásul a földszinti ablakok felett egy-egy kisebb lámpa is világított. Nem tudok takarásban maradni – sóhajtott a fiú. Jól tudta, hogy esztelenség volna lámpafénynél megpróbálni felfeszíteni egy ablakot, így hamar lemondott az ötletről. Felmászhatnék a második emeleti ablakokhoz – töprengett –, de nem fogom tudni kinyitni őket, mert végig kapaszkodnom kell.
Komdor mérgelődve pásztázta a kúriát, bejutási ötletek tucatjai cikáztak a fejében, ám mindegyik megvalósíthatatlannak tűnt. A hold egyre csak vándorolt az égen, így az ifjú tolvaj ideje is fogytán volt. Még hajnal előtt el kell hagynia a kerületet, különben ki tudja, milyen büntetést rónak ki rá. Ezt nem úsznám meg egy szimpla kihallgatással és néhány napnyi fogsággal – gondolta.
Végül nagy megkönnyebbüléssel konstatálta, hogy a kúria hátsó felében egy csapóajtó nyílik, ami minden bizonnyal a pincébe vezet. Stílusos – vigyorgott magában a fiú. Nem is gondolkozott sokáig, hanem megemelte a nehéz faajtót, majd leereszkedve lassan visszacsukta azt a feje fölött.
**
A helyiség tágas volt, sötét és üres. Néhány boroshordó sorakozott benne, valamint teli palackok pihentek a polcokon és törött üvegszilánkok hevertek a padló porában, ám ezeken kívül Komdor semmi érdekeset nem talált, így a lépcső felé vette az irányt, ahonnan fény szűrődött le a pincébe. A lépcső tetején nem volt ajtó, és minden bizonnyal a konyhába nyílott. A fiatal tolvaj óvatos léptekkel felment a lépcsősor feléig, és felkukucskált a helyiségbe. Jól sejtettem – gondolta, amikor meglátta a kis kemencéket és a polcokon sorakozó, főzéshez és sütéshez szükséges alapanyagokat. A konyhában egy gyertyákkal teli csillár lógott le a plafonról, amely minden sarkot bevilágított, de a helyiség egyébként üresnek tűnt.
A fiú óvatosan végigosont a konyhán, a mozgás minden apró jelére odafigyelve. A konyha ajtaja végül egy hosszú folyosóra vezette őt, ahonnan sorban nyíltak a bejáratok a különböző szobákba – sehol nem volt ajtó – a folyosó végén pedig egy újabb lépcső indult a felsőbb emelet felé. Néhány helyiségből halk beszélgetés hallatszott, máshol pedig sötétség és némaság uralkodott. Maga a folyosó egyaránt volt megvilágítva falra szerelt fáklyákkal, a szobák bejáratánál pedig lámpákkal, így összességét tekintve fényárban úszott az előtér.
Hát akkor kezdjünk is bele – gondolta Komdor, és osonva indult meg a szemben lévő szoba felé.
**
A fiatal tolvaj már a harmadik helyiséget kutatta át a földszinten, amikor közeledő beszélgetés hangjai ütötték meg a fülét. Egy tágas könyvtárban volt éppen, ahol csupán a kisasztalból és a két fotelből álló olvasósarokban égett két fáklya, a könyvespolcok között viszont sötétség honolt. Komdor gyorsan be is vette magát a polcok sűrűjébe, és óvatosan kilesett az egyik mögül. Két férfi lépett be a helyiségbe, hevesen vitatkozva egy vers jelentéséről. Az egyikük egy ősz hajú, de jól fésült, idős férfi volt, aki helyet foglalt az olvasósarok egyik foteljában, míg a társa odalépett az egyik polchoz, ahonnan leemelve egy könyvet, elfoglalta a másik karosszéket, és hevesen fellapozta a művet.
A fiú szíve a torkában dobogott, hiszen a helyiség telis-tele volt lámpákkal – ha felkapcsolják őket, akkor nagyon merész bújócska veszi kezdetét a polcsorok között.
– Az őszülő öreg maga Zhor – suttogta egy hang a fiúnak.
Komdor majdnem felkiáltott ijedtében, és tettre készen fordult hátra, ám senkit nem látott. Talán csak képzelte?
– A másik férfi pedig a sógora – szólalt meg újra a halk, rekedtes hang.
Az ifjú tolvaj követte a hang irányát, és a háta mögött lévő könyvespolcra tekintett, aminek tetején egy fekete köpenyes alak guggolt teljes nyugalommal. Mosolyogva pillantott le a fiúra, és egy pillanatra elhúzta a csuklyáját, felfedve arcának bal felét. A halántékán egy lefelé mutató tőrt ábrázoló tetoválás díszelgett. Szinte azonnal újra a csuklya árnyékába burkolózott, majd Komdor mellé ugrott, tökéletesen némán érve földet. A fiúnak kikerekedtek a szemei, hiszen azonnal felismerte a tetoválást.
– Az Árnylakó – suttogta. – Tényleg te vagy az?
Valóságos legendák keringtek az Árnylakóról egész Erlo szerte. Ő volt az elsőszámú rabló a városban, akit mestertolvajként is emlegettek, és bár számtalan neki tulajdonított bűntényt hajtott már végre, soha nem találták meg a nyomait. Egyetlen megbízható ismertetőjegye a tőrt szimbolizáló tetoválása volt, amit korábbi megbízói pletykáltak el a városban. Néhány Hírvivő az egész életét a mestertolvaj utáni nyomozásnak szentelte.
– És te lennél a kis Komdor? – sziszegte az Árnylakó, válasz nélkül hagyva a hozzá intézett kérdést.
A fiatal tolvaj még a korábbinál is jobban eltátotta a száját, amikor a hang hallatán szöget ütött a fejében egy gondolat, és jobban szemügyre vette a köpeny alakját, majd meglátta a mellkasi résznél lévő domborulatokat. A híres mestertolvaj egy nő?
Az Árnylakó észrevette Komdor csodálkozását és a mellei irányába szegeződő tekintetet, majd kellemesen elmosolyodott.
– Ti férfiak annyira naivak vagytok – suttogta. – Azt hiszitek, hogy egy nő csak szülésre és főzésre alkalmas?
– Mit keresel itt? – tért a lényegre a fiú.
– A gyűrűért jöttem, ahogy gondolom te is – válaszolt az Árnylakó. – Ictor barátunk semmit nem bíz a véletlenre, ezért a város két legjobbját küldte.
Időközben Zhor és sógora döntésre juthattak a vers ügyében, mert a kötetet visszahelyezték a polcra, és elhagyták a könyvtárat.
– Lássuk milyen fából faragtak – hajolt Komdorhoz a nő, ajkával már-már érintve a fiú száját. – Akarsz ki a jobb tolvajt játszani?
Az ifjú tolvaj korábbi megrökönyödése azonnal szertefoszlott, amikor tudatosult benne, hogy az Árnylakó megpróbálja őt zavarba hozni. El akarja terelni a figyelmemet, hogy ne tudjak koncentrálni – jutott az eszébe. Komdor lassan végighúzta szájának alsó részével a nő felső ajkait, közben végig a csuklya alól felvillanó, világítóan zöld szemekbe nézve. Mosolyogva konstatálta, hogy a mestertolvaj igéző íriszeiben a korábbi magabiztosságba döbbenet is vegyült – erre a reakcióra igazán nem számított.
– Játsszunk – súgta neki Komdor, majd azonnal sarkon fordult, és kiosont a könyvtárból.
**
A fiú kilesett a folyosóra, és mivel nem látott mozgást, a lépcső felé vette az irányt és felsietett a második emeletre. Bár még volt néhány szoba a földszinten ahol nem járt, az idő sürgette. Magával az Árnylakóval versenyzett, és tisztában volt a szabályokkal: az győz, aki a legtöbb zsákmánnyal – és természetesen a gyűrűvel – épségben el tudja hagyni a kerületet. Úgy döntött, hogy a legtöbb esélye akkor lehet, ha megelőzi a nőt. Óvatosan osont szobából szobába, és néhány szekrényben talált is értékes holmikat – aranyozott evőeszközöket, díszes ivóserlegeket – amiket gondosan el is tett a tarisznyájába. Az egyik helyiségbe pont be akart lépni, amikor is az Árnylakó jött ki onnan, és mosolyogva megcsóválta a fejét. Éppen akkor nyílott a mellettük lévő szoba ajtaja, így a nő visszahátrált a sötétségbe, a fiú pedig követte, és a bejárat két oldalán a falhoz lapultak. A férfi, aki elől elbújtak, megérezhetett valamit, mert belépett a szobába és már nyúlt is a villanykapcsolóért, ami pont az Árnylakó feje mellett helyezkedett el. A nő nem sokat tétovázott, bal kezével betapasztotta a férfi száját, és azzal a mozdulattal együtt kétszer nekiverte a fejét az ajtófélfának, aki így megtántorodott és szédelegve kezdte el markolászni a levegőt. Az Árnylakó viszont nem foglalkozott vele, hanem azonnal kisietett a szobából, otthagyva Komdornak a férfit. A fiú gyorsan odalépett hozzá, elgáncsolta, és az immár földre került ember halántékát gyakorlott mozdulatokkal nyomta össze két hüvelykujjával, így a férfi eszméletét vesztette. Komdor ezután felpattant, és ő is elhagyta a szobát.
**
A fiatal tolvaj gyorsan végigjárt még néhány helyet a másodikon, ám egyre sürgetőbbnek érezte a gyűrű megtalálását, így a harmadik emeletre vezető lépcső felé vette az irányt. Éppen indult volna felfelé, amikor valaki hátulról elkapta, és a száját betapasztva bevonszolta az egyik sötét szobába. Amikor támadója elengedte, Komdor megpördült és legnagyobb meglepetésére az Árnylakót pillantotta meg, aki mutatóujját a szájához emelve intette őt csöndre. A fiú nem értette, de azért mozdulatlanul guggolt a nő mellett, és erősen fülelt. Hamarosan meg is hallotta a lépteket, amint Zhor egymagában elhaladt a folyosón a szoba előtt. Rejtély, hogy az Árnylakó vajon honnan tudta, hogy jönni fog, ám a fiú nem kérdezhette meg, mert a nő szinte azonnal kisurrant helyiségből. Komdor mély lélegzetet véve indult meg utána, és még éppen látta, hogy versenytársa eltűnik a lépcsősor tetején. Biztos, hogy a harmadikon van Zhor lakosztálya – csikorgatta a fogait a fiú. Meg kell előznöm – gondolta, és óvatos léptekkel indult el ő is a legfelső emeletre.
**
Mivel nem akarta fecsérelni az idejét, Komdor egyenesen a folyosó legvégén lévő szoba felé vette az irányt, feltételezve, hogy az lesz a ház urának lakrésze. Ezen az emeleten minden ajtó csukva volt, az Árnylakónak pedig nyomát se látta. Óvatosan benyitott a kiszemelt szobába, és becsukta maga mögött az ajtót. Hevesen dobogó szívvel kutatta át a helyiséget, és rengeteg ékszert tett zsebre, mire megtalálta, amit keresett. Az egyik ablaknál lévő íróasztalon egy papírhalom tetején díszelgett az aranyból készült pecsétgyűrű, rajta a közepén áthúzott Z betűvel. Komdor áhítatosan nyúlt érte, ám valaki elkapta a kezét, és megpördítette őt.
– Tisztességtelenül játszottál – hajolt az arcába az Árnylakó, zöld szemei szikrákat szórtak. – Rögtön a gyűrűért jönni nagyon mocskos tett volt!
Komdor higgadtan nézett farkasszemet a nővel.
– Tolvajok vagyunk – mosolyodott el. – Csak a szajré számít, és az, hogy ne kapjanak el. Miféle tisztességről beszélsz?
A mestertolvaj arcizmai megrándultak, láthatóan nem tudott mit válaszolni. Nem is kellett sokáig töprengenie, mert hirtelen kigyulladtak lámpák, és Zhor jelent meg az ajtóban, töltött pisztollyal a kezében.
– Lám-lám – mosolygott a behatolókra – hát nem csalt a fülem a könyvtárban. Nem voltam biztos benne, hogy tényleg jól hallottam-e a suttogást, de az ájult pincéremet megtalálva már tudtam, hogy látogatóink vannak.
A két tolvaj egyaránt nem tudott mit reagálni a kialakult helyzetre, így némán álltak, a rájuk szegezett fegyvert vizslatva. Zhor azonban nem érezte magát feszélyezve, és zavartalanul folytatta:
– Lássuk csak – kezdte csücsörítve – minden bizonnyal te vagy az Árnylakó, te pedig – bólintott a fiú felé – Komdor lehetsz, Erlo legfiatalabb és a társadnál nem sokkal tapasztalatlanabb betörője.
A rablók egymásra néztek, láthatóan a nő is meg volt kissé szeppenve. Mi lesz ennek a vége?
– Tekintve, hogy a Hírvivők kerületében csíptünk nyakon titeket – folytatta Zhor – kivételes bánásmódban részesültök. Ez annyit tesz – vigyorgott –, hogy a kerület önálló törvénykezése révén azt tehetek veletek, amit csak akarok. Viszont egy golyóm van és két tolvajom, továbbá a mestertolvaj élve történő elfogására és a Főtanács színe elé hurcolására busás vérdíj van kitűzve…
Az öreg sajnálkozva nézett Komdorra, majd vállat vont és meghúzta a ravaszt.
