Rebeka újra elcsodálkozott az ebédlőhallban. Most végre volt ideje körülnézni, mert Hanna is lejött enni.
A mennyezet üvegből volt, a Pokol vörösen izzó ege világította meg a hallt. A magas oszlopok tartották az üveget, szürke kőfalak fogták körbe a teret. Hosszú asztaloknál ültek. A lányok, Lucifer a belső körével, s szörnyeteg démonok mind-mind külön asztalnál.
A magas teret betöltötte a gőzölgő sültek, köretek illata. Ahogy beleszagolt a levegőbe, gyomra hangos korgással jelezte, hogy hamar kapjon ezekből a pokolian jó ételekből.
Ellentétben Karolinával, aki most is kritizálni kezdte az asztalon sorakozó ételt, mert ő nem szeik semmilyen állati eredetűt.
Egy kecskefejű démon felnyerített, hogy akkor ne egyen semmit, de Samael Lucifer asztalától csendre intette, és elsietett egy tányér vegán ebédért a lánynak.
Rebeka körülnézett a lányokon. A legtöbben szúrós szemekkel néztek Hannára, ketten hevesen sugdolóztak. Persze úgy, hogy közben hugára néztek, s látszott szemükön, hogy akármennyire takarják ajkukat, nevetnek. Rebeka próbálta figyelmeztetni őket, hogy a palota mindent lát és mindent hall, de erre csak azt válaszolták, biztos csak a húgát akarja védeni. Vagy, saját magát.
Végülis, neki csak könnyebb dolga van, ha a pletykálásukkal magukat ejtik ki. A Pokol Úrnője legalábbis biztosan nem lehet egy pletykás tinilány.
— Ti tudtok valamit az első próbáról? – fordult hozzá egy lány, ha jól emlékezett előző estéről, Virágnak hívták.
— Nem – felelte Rebeka – Te? Vagy, ti?
Virág megrázta a fejét. Szőke loknijai vállát verdesték.
Egy pillanatra elgondolkodott, el kéne-e mondania, hogy felajánlottak neki egy alkut. De mi van, ha As is titokban tette?
Nem csak saját magát, hanem azt is elárulná akkor, aki neki segített. S ami a legrosszabb, elvennék tőle a kenőcsöt is, amit kapott.
— Félsz? – kérdezte Virág, kék szemei Rebeka tekintetét keresték.
Belenézett a lány szemeibe.
Mit mondjon? Fél, mert As azt mondta, véres lesz, fájdalmas lesz, és szenvedni fognak?
Hogy nagy valószínűséggel addig kínozzák őket, míg ordítani nem fognak?
Rebeka lesütötte tekintetét. Tányérjára nézett. Alig pár falatot evett, de már most úgy érezte, torkig van.
— Nem – mondta végül. Felnézett. – Te?
Virág megrázta a fejét.
— A húgodat is kérdezted? – csatlakozott hozzájuk egy vörös hajú lány – Emma vagyok, még nem találkoztunk – nyújtott kezet. Rebeka elfogadta, bemutatkozott ő is.
— Egyikünk sem tud semmit – vonta meg a vállát.
— Pedig amilyen szépen táncolt Luciferrel tegnap este, ennyit kiszedhetett volna belőle – szólt közbe Karolina
— Lina! – szólt rá Fanni.
— Mi van? – tárta szét Karolina a karjait – Hagynunk kéne őt nyerni?
Rebeka szeme sarkában látta, hogy húga kihúzza magát a széken.
— Nem akarok nyerni – jelentette ki.
— Szerinted mi elhisszük? – szólalt meg ekkor az asztal végéből egy lány. Haja olyan szoros lófarokba volt fésülve, hogy Rebekának belefájdultak a hajhagymái, ha csak ránézett. – Nem emlékeztek, hogy suliban is mindig az volt a leghangosabb, hogy ő semmit nem tud, meg semmit nem készült, aki végül a legjobb dolgozatot írta?
— Emese! – pirított rá is Fanni. – Titeket tényleg nem tanított meg viselkedni?! – kapkodta a szemét közte és Karolina közt.
Hanna felállt az asztaltól. Kezét két oldalt maga mellé szorította, keze ökölben.
— Csak szórakozik vele, nem látjátok ti is? – szállt a védelmébe Rebeka. Húgára nézett – Ülj vissza, kérlek.
Hanna engedelmeskedett.
— Amúgy meg – kezdte Rebeka, végignézve a lányokon –Miért akartok ennyire a pokol királynője lenni? A kárhozat úrnőjének lenni szerintetek ilyen nagy kiváltság?
Emese mélyen Rebeka szemébe nézett. Tekintete lángolt, alig bírta Rebeka tartani a szemkontaktust, szinte szúrta a szemét.
— Soha nem veszítettem még el egyetlen versenyt sem – mosolyodott el, szemeiben nem aludt ki a tűz. Hannára nézett. – Ezt sem fogom.
Most Hanna vette át a szemkontaktust vele nővérétől.
— Majd meglátjuk – felelte.
Rebeka mellkasában motoszkálni kezdett valami.
Meggondolta magát? Most akkor nem akar megszökni? Nyerni akar? Miért akarna nyerni? Vagy csak baromi jól játssza szerepét?
Jéghideg csend állt be az ebédlőasztalnál. A démonok két asztala már befejezte az étkezést. Mintha nem is hallották volna a szomszédos asztal veszekedését, saját témáikon beszélgettek, vihogtak folyamatosan, tele szájjal, félig megrágott csirkecombokkal hadonászva. Néhányan még a csontokat is megették.
Felfordult a gyomra.
Igyekezte befejezni az ebédet, ha As arra célzott, hogy ebéd után kezdődik az első próba, jól kell laknia. Akár mentális, akár fizikai próbatétel lesz, üres hassal minden nehezebben fog menni.
— Csak lennénk végre túl ezen az egészen! – sóhajtott.
— Legalább a szabadság a nyeremény – bólogatott Emma. – Így vagy úgy, de szabadok leszünk
— Mire gondolsz? – nézett rá Rebeka.
— Ha nyerek, királynő leszek, senki nem parancsolhat – felelte. – Ha nem nyerek, és visszatérek a földre, mindenki kíváncsi lesz, arra, hogy milyen volt a pokolban. – Eltolta magától az üres tányérját, melle előtt keresztbe fonta karjait – Nem én lennék az első milliomos, aki tévétől a rádióhoz, onnét meg a netes oldalakhoz menne vendégként, hogy arról beszéljen, milyen volt a kárhozaton, s onnan hogyan szabadult meg.
Imádná a bulvár ezt a sztorit.
— Öt másodperc hírnév? – szólt oda Karolina – Egy sztori sajnos kevés lesz, ha hosszútávú elköteleződést szeretnél a követőiddel, amire fel lehet építeni egy tartalomgyártói karriert.
— Ki mondta, hogy tartalomgyártó akarok lenni? Öt másodperc hírnév bevételéből is lehet befektetéseket venni. Okosan kell, csajszi. Passzív jövedelem a célom, nem az, hogy áruljam az arcom a neten.
Ez biztos nem lehet ilyen könnyű – gondolta Rebeka. De inkább nem mondta ki. – Miért kapnának ennyi mindent, kérés nélkül, ár nélkül, ha neki egy kenőcsért ilyen mocskos alkuba kellett belemennie?
Vagy lehet, hogy ő nem csinálja elég jól?
De gondolatai végeszakadtak. Halk morajás haladt végig az ebédlőhallon, mikor Lucifer felállt székéből.
A démonok mindannyian felálltak. Egy emberként hajoltak meg uruk előtt.
— Kedves Vendégeink – szólt, majd a mellette álló démonra nézett – Samael, kérlek.
A démon átvette a szót.
— Köszönöm – hajolt meg ura előtt – Kedves Hölgyeim – fordult feléjük – Elérkezett az első próba. Kérem, hogy öltözzetek fel sportos öltözetbe. Majd jöjjetek vissza ide, a nagyterembe. Mikor mindannyian megérkeznek, a próba helyszínéhez vezetlek titeket.
Majd hosszú, könnyed léptekkel elhagyták a termet a démonok.
A lányok egy pillanatra egymásra néztek, majd elindultak mindannyian, vissza, a szobáikba.
