Az iskolában a csengő olyan, mint valami szánalmasan gyenge harci kürt, senki sem figyel rá, hogy elindult a küzdelem, vagyis inkább becsengettek. Egyik kezemmel épp a félig kiürült starbucksos poharamat egyensúlyozom, a másikkal a hajamhoz nyúlok, és megigazítom a frissen besütött rózsaszín tincsemet.
– OMG, Claire, ez a szín annyira te vagy! – lihegi Chloe, ahogy mellém ér a folyosón.
– Ez csak természetes! – válaszolom, és a szempilláimat megemelve nézek végig a mellettünk elhaladó srácokon. Egyik sem elég érdekes.
– Láttad Nate új fotóját Instán? – lelkendezik Mel.
– Ugh, igen. Annyira próbál coolnak tűnni, de a haja konkrétan úgy néz ki, mint egy vizes szivacs – elnevetem magam, de közben érzem, hogy valami feszít belül. – Az a felső meg… jeez, nulla ízlés.
– Ja, semmi – mondja ki lemondóan Mel, érzem, hogy a lelkébe tapostam, de nem igazán érdekel, mert éppen felénk tart az új srác, Jamie.
Nincs Instája, sem TikTokja. Egy kicsit olyan, mint aki direkt nem akar senkihez tartozni, és ez nyilván még vonzóbbá teszi… Átnéz rajtam, de biztos vagyok benne, hogy direkt csinálja; a srácok általában tetőtől talpig végigmérnek, elismerően biccentenek, majd utána mennek a dolgukra…
– Ez most rám sem nézett? – sziszegem félhangosan, mint aki valóban fel van háborodva. Chloe és Mel összenéznek, majd egyszerre válaszolnak:
– Lehet, hogy csak félénk?
– Vagy meleg. – Ez utóbbi Mel volt, mindig túltolja.
– Vagy full hülye! Mert nézzétek meg, mit hagy ki! – Tökéletes kirakatmosolyt villantok, miközben kezeimmel az alakomon végigfutok, mint egy igazi sztár a kamerák kereszttüzében.
❤️🔥❤️🔥❤️🔥
Otthon este anya valami tofuval kísérletezik a konyhában, miközben spirituális podcastet hallgat, amiben egy nő sírva mondja, hogy engedje el a fájdalmat. Én meg felrohanok a szobámba, becsapom az ajtót, és bedőlök az ágyba.
Félkézzel a fiókomban matatok, és előveszem a kis fekete bőrkötéses jegyzetfüzetet, amit még New Yorkból kaptam apától – az egyetlen alkalommal, amikor megjelent a válás óta a születésnapomon. Egyetlen rohadt napra, négy évvel ezelőtt. Ebbe szoktam rajzolni és verseket írni. Csessze meg! Arrébb hajítom, a lapjai szétnyílnak a földön.
„Szóval, apuci, ma újra nem hívtál fel a születésnapomon! Meglepetés! Milyen érzés Manhattan legmenőbb építészeként létezni, miközben a lányod már azt sem tudja, milyen a hangod?”
Kezem ökölbe szorul. A szobám falán az ágyam felett ott a rajz, amit kilencévesen csináltam: anya, apa, én – vigyorgunk. Undorítóan naiv ez az egész! Inkább letépem, összegyűröm és a kukába hajítom; félremegy, de nem foglalkozom vele.
Aztán felkelek, kinyitom a sminkes dobozom, és elkezdem lemosni az arcom. A kontaktlencséket is kiveszem. A tükörből egy szürke szemű lány néz vissza rám, aki nem mosolyog, mert nem tud min mosolyogni… És végre – egy pillanatra – én vagyok az: nem Claire Whitlow, a Queen Bee. Csak simán Claire. És kurvára elegem van!
❤️🔥❤️🔥❤️🔥
A szülinapom vacsoraidőben kezdett igazán rommá menni. Addig még viszonylag túlélhető volt: reggel Chloe hozott egy színes héliumos lufit (tuti a Dollar Tree-ből, de neki még ezt az apró mellélövést is elnézem), Mel meg TikTokra posztolt rólam egy szuper megalázó videót még tizenkét éves koromból, ahol tortával etetett, és totál félrenyeltem; akkor röhögtünk rajta, most szimplán cringe a dolog. De whatever, legalább történt valami.
Este anyám thai kaját rendelt. Thait! A saját születésnapomon! Mert „az igazi boldogság nem az ajándékokban rejlik, hanem a jelenlétben, Claire.” Szó szerint ezt mondta, miközben a bambuszos izét próbálta kiszedni a dobozból.
Én csak ültem az asztalnál a rózsaszín körmömre támasztott fejjel, és éreztem, hogy valami jön… De nem torta – ahelyett is tofumuffint kaptam a tetején egy szem gyertyával, szóval ezzel szüttyögött annyit –, de még ennél is rosszabb jött:
Anyám megköszörülte a torkát, és rám nézett a békés-jógás-mindfulnesses arckifejezésével. Tudjátok, amikor valaki úgy próbál nyugalmat sugározni, hogy közben már látod, hogy valami dráma jön.
– Szóval, van valami, amit el kell mondanom. De előre kérlek, hallgass végig, és ne vágj közbe!
Classic! Ez mindig azt jelenti, hogy valami orbitális szarság készül rám omlani.
– A nyáron elmegyek egy spirituális elvonulásra Svédországba. Három hónap csend, meditáció, test-lélek megtisztítás.
Kiköpöm egy kanálba a számban lévő zöld curryt. – Te megőrültél?
– Claire… Kérlek… Hallgass végig!
– A frászt! Miért pont Svédország? Ott nincsenek is rendes nyarak!
– Nem a klíma miatt megyek. Ez önfejlesztés! És közben… te… apádhoz költözöl New Yorkba!
Csend, olyan, ami után minimum repül egy tányér. De én csak lassan leteszem az evőpálcikát, felállok, és nézem őt. Úgy igazán! Komolyan, tényleg úgy nézem, mintha nem lenne az anyám, csak valami nő, aki teljesen elfelejtette, hogy én is létezem.
– Te ezt most komolyan gondolod?! A nyaramat a csajokkal terveztem! Közös nyaklánc, Venice Beach, afterpartyk! És te bedobsz egy kibaszott viking csendtábort?!
– Ne káromkodj! – A hangja nyugodt még ezek után is. Utálom ezt a chilles hangját, ez a legrosszabb verzió, ami tőle jöhet.
– Én nem megyek sehova! Inkább meghalok, mint hogy abban a steril lakásban éljek apámmal, ahol még a lélegzetem is visszhangzik!
– Claire, ezt most nem kérdésként tettem fel. Menni fogsz! Lélegezz mélyeket, hogy megnyugodjál!
Bumm! Határ átlépve! Vérnyomás a plafonon! Vihar közeleg! Claire-féle, mindent elsöprő, orbitálisan nagy hurrikán!
– Anyu, te egy rohadt mém vagy! Komolyan! Minden nap azt szajkózod, hogy legyek „önazonos” meg „őszinte”, aztán amikor végre kiborulok, csak annyit mondasz: „lélegezz mélyeket”? Én nem vagyok egy napraforgós Insta-poszt! Én dühös vagyok, oké?! És ezt te csinálod velem!
Most először látom, hogy megremeg az arca, de nem sír, nem is ordít vissza. Csak… vesz egy mély levegőt és feláll.
– Sajnálom, hogy ezt így érzed! Tudom, hogy fájdalmas, de én most magamért is így döntök.
És ennyi! Elmegy a konyhába, és én ott maradok a csillámporos semmi közepén, egy szülinapi gyertyával a thai kajám mellett. Fújni sincs kedvem. Nincs kívánság, csak ez a rohadt érzés, hogy soha senki nem kérdezte meg tőlem, mit akarok.
A világ persze pont akkor omlik rám, amikor mindenki más épp highlightert ken a TikTokhoz. Én meg itt ülök a sötét szobámban, egy rakat párnával körbevéve, és azt érzem, hogy konkrétan elárult az anyám. Az anyám, aki azt mondta egész életemben, „te vagy a fényem”. Ja! Most meg Svédországba megy, csendben ülni a fák között. Fák között, érted?!
Kinyitom a telót. Insta DM. Lássuk, mit szólnak a csajok.
Csoportchat: Bad Bitches 🌸💅
(Chloe, Mel és Aria – duh)
Claire
omg. kész. vége. anyám megbolondult. 😩💔
nyáron elmegy VALAMI ELMONDHATATLAN elvonulásra Svédbe.
és engem LEPASSZOL APÁMHOZ. NEW YORKBA. 3 HÓNAPRA.
👎👎👎👎👎👎👎👎👎👎
Mel
whaaaat 😱😱😱
de hát azt mondtad megyünk Venice-be?! és matching tetoválás!!!
Claire
mondtam. DE MOST EZT BUKTUK.
és apám full robot. építész. egész nap csak CAD meg coffee.
az is csoda, ha felismer, ha meglát. 😑
Chloe
de legalább New York?? ott van Chanel meg Broadway meg cute fiúk 😘
Claire
Chlo pls. ő Upper Easten lakik. fehér falak, fekete székek.
még a macskája is minimalistább, mint én.
ja bocs, nincs is macskája. mert az is „túl organikus”. 🙄
Aria
anyád tényleg elvonulásra megy?? wow.
de mi lesz a birthday partyddal jövő héten?? meg a nyári listánkkal??
Claire
SEMMI 😤
én most hivatalosan száműzött vagyok. száműzött. mint… nem tudom, Aranyhaj, csak valami exkluzív tetőtéri kecóban a város felett. Party lefújva, így nincs kedvem! Ty Mom!
Mel
de azért… írsz majd, ugye?
Claire
max akkor, ha nem öl meg az unalom vagy a design. 😵💫
és ha nem fojt meg a szagtalan gyertyák aurája, gondolom dettó, mint anyám.
Bzzzzzzzzzzzt. A telefonom rezeg. Richard calling.
Persze, hogy most hív. Pont most! Éjszaka 10:41. Cute timing, dad. 🙄 Nálad ráadásul már holnap van.
Ránézek, a kijelzőn a képét anyám tette be anno: valami fotó, amin valamelyik New York skyline előtt áll a Hudson partján, öltönyben, és pont úgy néz ki, mintha minden fontos lenne, csak én nem.
Megnyomom a piros gombot. Bep! Tehetsz egy szívességet, Richard!
Claire (új üzi a chatbe)
btw. guess what. most hívott a drága építész úr. 🤖📐
kinyomtam lmao.
biztos közölni akarta, hogy ott is lehet majd „önmegvalósítani, Claire”.
lol. majd ha betontervvel álmodom.
Chloe
omg you’re savage 🤣
már látom: Claire Whitlow, Queen Bee of Manhattan ✨
Claire
Queen Bee my ass!
Ez egy fashionbörtön lesz. Három hónap dögunalom, szögletes vacsorák, és a falak is fehérben beszélnek hozzád.
Mel
de azért: ha ott leszel, szerezz nekünk valami NY limited edition cuccot 😏
Claire
ha túlélem, first thing lesz.
ha nem, akkor… idézzetek meg ouija boarddal.
Léptem, mert még fontos dolgom van.
Ezek után csak ülök a sötét szobában, a telóm fénye a szemembe világít.
És hirtelen nem is tudom, hogy dühös vagyok-e… vagy csak rohadtul félek attól, hogy három hónapig egy olyan emberrel kell lennem, akivel már régen nincsenek közös mondataink.
De még egy utolsó sztori Instára kikerül mára:
fekete háttér, neon pink betűk:
„nyár törölve ❌💋”
#happyfkingbirthdaytome
