Izolda a Duna vízébe lógatta a lábát. Kezében egy doboz jeges kóla pihent, fölé pedig gondosan felállított napernyő vetett árnyékot.
Két hete még reménytelenül böngészte az álláshirdetéseket a panellakásában, de a tikkasztó hőhullám elhozta a nagy lehetőséget. Igaz, csak alkalmi munka volt, nagy felelősséggel, de jó fizetést kapott, és nem is szakadt bele a dologba.
A távolban egy strandcuccokkal közeledő embert pillantott meg. A folyó ezen szakaszán ez csak egyet jelenthetett: megérkezett a váltás, végre hazamehet. A következő nyolc órában már egy másik boszorkány hűti a Duna vizét, így a Paksi Atomerőmű zavartalanul működhet, az ország klímái pedig tovább zümmöghetnek.
──────────────
Megjegyzés:
Egy valós eset ihlette a novellát. A hőség miatt a Paksi Atomerőmű hűtővizének számító Duna vízhőmérséklete is megemelkedett, ezért 2026. június 27-től kezdődően többször is vissza kellett venni a teljesítményéből.