A vágyakozás szinte észrevétlenül kúszik be a fejembe, és teljesen megbénítja a figyelmemet. Már az érintésed gondolatától is végigfut a hátamon a borzongás.
Amikor végre hozzád simulhatok, a külvilág éles körvonalai azonnal elmosódnak, én pedig boldogan ringatózom az édes ölelésedben. Mámorító érzés amikor újra és újra eggyé válunk a sötétben. Csak az enyém vagy, féltékenyen őrzött, birtokolt kincsem, akit senki mással nem osztanék meg. Néma hűséggel vársz rám a hálószobámban, én pedig minden porcikámmal, a lényem legmélyével kívánlak.
De nem mehet ez így tovább. Megálljt kell parancsolnom a sóvárgásnak. Még dolgoznom kell.
Majd az est homályában találkozunk, te becses ágy.
