Liza és Mary duzzogva követték kedveseiket a mély erdőbe. A két szőke lány hiába kötötte fel lófarokba a haját a tűző nap így is kellően megperzselte agytekervényeiket. A fiúk picit előrébb jártak és keresték a tökéletes helyet a tábornak.
-Miért is jöttünk ide? -Kérdezte Liza.
-Pete mondta, hogy kell egy kis detox vagy mi a városból. -Válaszolta Mary és megállt inni egy korty vizet.
-Detox? Nem is ittam egy korty vodkát se tegnap.
-Nem úúúgy. Hanem hogy kell egy kis kikapcs.
-Ja, hogy… ahaa.
-Erre mindig ilyen sok volt a madár? -Nézett fel a fákra Mary.
-Gondolom mert egy erdőben vagyunk. -Válaszolta Liza és feltolta baseball sapkáját.
-Milyen hangosak! Szerinted miről beszélgetnek?
-Biztos csupa csajos dologról.
-Ú, tudod van a film, amiben a madarak visszamondják, amit hallanak.
-Melyik?
-Éhesek harca azt hiszem. -Gondolkozott hangosan Mary.
-Múltkor néztük meg az első részét, de annak nem ez volt a neve. Talán gólyák meg gyíkok dala vagy valami ilyesmi.
-És tényleg! Már tudom, abban voltak a csevegő moszatkák.
-A mik?
-Azok a madarak, amik lejátszák, amit beszélsz.
-Szerintem őket csiripelőknek hívták.
-Amúgy. Lehet. De tuti valami cuki nevük volt. -Emlékezett vissza Mary.
Itt megszakadt a beszélgetés mert a fiúk időközben visszatértek hozzájuk.
-Miről megy a pletyka csajok?
-A filmről, amit a múltkor néztünk.
-Az énekesmadarak és kígyók balladájáról? Elaludtál rajta édesem. -Nevetett Pete.
-Jójó de, hogy hívták benne a madarakat?
-Fecsegő poszáta. -Fogta a fejét a csapat másik férfitagja Adam.
-Szerintem nekünk is kéne otthonra Pete. Akkor talán nem kéne többször elmondanom, hogy vidd le a szemetet. -Hánytorgatta fel a fiú szelektívhallását Mary.
Pete közelebb ment a lányhoz és megcsókolta.
-Szerintem meg a telefonodat cseréljük le rájuk és kevesebb lenne a számla. -Élcelődött Pete.
