Múlthamvas pamlagon fekszem,
regélem éltem történetét.
Veszedelmes, vészjósló szerelem
veszi éppen kezdetét.
Hallgatag barna szempár figyel,
nem szól, csak pislant.
Nem tud mit kezdeni e friggyel,
míg rezonál a gyógyító lant.
Orvos s beteg közt lehetetlen,
hogy a titkokra fény derüljön.
Eme két ember tehetetlen,
nem szabad, hogy kiderüljön!
Ajkának lettem betege,
ahogy remegtette elém.
A szívem oly fekete,
miatta sötét az elmém.
A múlt egy kozmikus rendszer,
az orvos rendet tesz a fejben.
Belebetegszek még ezerszer,
elvészünk e rejtelemben.
Papp Barbara
