Van még ég a csillagok felett.
A félhomályban, hol csak emlékek élnek.
Ahol a lét hűvös, de nem hideg, vagy
ha hideg is, nem fagyos, de ha mégis
az, legalább nem fagyott, hiszen –
történik.
Tudod van még ég a csillagok felett.
Ott, ahol nem hallják a neved,
mert légüres a tér, és vákuumban
nem terjed a hang, hiszen ahhoz anyag
kell, de itt nincs semmi, itt csak a semmi
létezik.
De van még tér a csillagok felett.
Igen, az árnyak hazája. Otthonom.
Vándorok és átutazók kiindulási és
végpontja. Határ. A szürkületi zóna.
Mindenek lelőhelye, amik még sosem
voltak, s azoké, melyek valaha
elvesztek.
Mert igenis van ég a csillagok felett.
Létezik egy hely, ami nem is létezik,
éppen ezért ne is keresd, sőt ne is hidd,
hogy valós, mert épp azért van ott, mert
nem lehet.
Van egy hely a csillagok felett,
ahol az élet kárhozat, a kárhozat
megváltás, a megváltás halál, a halál
maga az élet, a remény pedig szikrázva
szövi át ezt az egészet.
Igen, van még ég a csillagok felett!
S vajon elmondták-e neked, vagy én mondjam
el, hogy a bűnös akkor is az, ha térdepel,
s hogy a jó szándék még nem tesz jó emberré,
de volt, ki fényt adott, bár ezzel törvényt
szegett.
Tudtad, hogy van ég a csillagok felett?
