SZEGED
van város, ahol a fény
nemcsak világít,
hanem emlékezik arra,
hogy honnan indult.
ahol a kövek nem díszletek,
hanem csendes tanúk,
és minden tér úgy néz rád,
mintha már várt volna.
nem siet, nem kérdez,
csak melléd lép,
és hagyja, hogy
a saját ritmusodban
érkezz meg hozzá.
itt a Tisza nem folyó,
hanem lélegzet.
a templomok nem épületek,
hanem találkozások.
a terek nem útvonalak,
hanem megállások,
ahol a lélek is leül egy percre.
és amikor tovább indulsz,
nem viszel magaddal semmit,
mégis több leszel.
mert vannak helyek,
amelyek nem azt kérik,
hogy nézd őket,
hanem hogy engedd,
hogy ők nézzenek rád.
szeged ilyen.
és ez a kötet is erről szól,
a jelen pillanatokról,
amiket nem lefényképezni kell,
hanem hazavinni.
mert ami megérint,
az nem múlik el,
csak helyet talál benned.
