Papírízű szavak,
Mállnak, mint a húscafat.
Néma koponya holtában szalad,
Húzza a súly, mi rá szakadt.
A léleknek ez csak rossz gúnyája,
Mint virág a kertben, mi hervadni kész;
Bárki rögvest le is tépheti róla,
Hisz annyi van, mint tengerben a hal, s a vész.
Az igaz szó, mint a fehér holló,
Ritka és védtelen.
A papírt simán vágja az olló,
De a kés sokszor életlen.
A trágya barna, s a szaga kelletlen,
Mégis új életet adhat.
Hiába a sors olykor kegyetlen,
S a felszínen csak a hazug maradhat.
Őrültek és bolondok,
Gyűlölet kél a levegőben,
Kapzsi, vén koboldok
Vannak itt túlerőben.
Hatalmi pénz, pénz-hatalom,
Csak ez kell már a népnek,
Mint falat maró zöld penész,
Úgy nyit teret a félelemnek.
Papírízű szavak, miket összetépnek,
Hamuvá lett, puszta martalék.
Ki igazat adhatna még a népnek,
Nem más, mint kispados tartalék.
