Kacérkodik velem az üveg szája,
Csábítóan kacsint rám, átjárja
Minden porcikám, mégsem visz
Rá semmi, hogy számra érjen. Hisz
Tegnap még minden rendben,
Ma meg már az üvöltő csendben
Találom magam. Szívemben
Pusztaság, csalódtam ebben
A saját magam által megismert képben
Magamról. Reggelre mi ment végbe?
Sikítanak a gondolatok bent,
Homályosít a félelem lent
A mélyben, hol mindenem
Egyszer régen eltemettem,
S Neked újra kiengedtem.
Hol az út vége? Inkább az út maga,
Ami elveszett, nem visz haza
Semmilyen érzés. Minden ott maradt
Veled, szerelmes szavakban ragadt.
Lapátolom naphosszat a havat,
Mosom végtagjaimról a sarat,
És még mindig nem értem:
Honnan van még mindig hitem?
