Amy éppen az irodai kantinba igyekezett amikor a fali újságon meglátott egy kis szórólapot.
,,Szingli vagy? Nem találod az igazit a nyüzsgő városba? Úgy gondolod minden férfi és nő ugyanolyan?
Varázsfánkjaink megmutatják ki illik hozzád. Gyere és kóstold meg”.
-Nem erről beszélt anya valamelyik nap? Valami olyasmit magyarázott, hogy mennyire finom és neki pont apa kedvence volt és apának pedig az övé. Lehet jobban járok, ha kipróbálom, úgyis hülyeség, de legalább nem nyaggatna vele. -Gondolkozott a lány.
-Három év, nyolc hónap,9 nap és nézzük csak nagyjából tíz óra. -Nézegette a telefonján lévő órát. Azóta nem volt senkije.
Legutóbbi kapcsolata csúfosan ért véget.
Derek, mindenben elnyomta barátnőjét. Azóta se érti, hogy mi volt bennük a közös. Még a szex sem volt a legjobb de Amy imádta ahogy esténként egy átbulizott koncert után összebújva megsúgta neki Derek a világ összes titkát. Utólag kiderült, hogy minden egyedi mondata csak a Chat gpt ötlete volt. Miután rajta kapta a szomszéd, két gyerekes anyával, Amy az ablakon keresztül dobálta ki a férfi cuccait.
Azóta volt néhány randin, de egy sem érdekelte. Nem Derek miatt, hanem mert nem volt meg a szikra. Voltak köztük ügyvédek, raktárosok, sőt legutóbb a HR osztály gyakornoka vitte el vacsorázni. A srác egész végig az exéről beszélt.
Séta közben visszaemlékezett, hogy mikor érzett utoljára egy halovány szikrát is. Még jóval Derek előtt egy egyetemi órán látta meg az első sorban ülő Matthew-t. Magas volt, fekete haja mindig bozontos, szemüvege mögött királykék szemek. Borostája mindig tökéletes volt. Színes pólók, farmernadrág és az elmaradhatatlan tornacipő. Amy csak kíváncsiságból vette fel az irodalom a történelemben órát, de annyira megtetszett neki, hogy végig maradt és ötösre vizsgázott. Ehhez az is közrejátszott, hogy Matthew folyton beleszólt az anyagba és kijavította, ha valami nem volt helyes. Többször ki lett zavarva mert nem lehetett tőle tanítani. A lány utána megnézte, hogy igaza van-e. A fiú sosem tévedett.
Egyszer és valószínűleg utoljára összefutottak a közeli kávézóban és órákig beszélgettek, szó szerint mindenről. Amy ott helyben teljesen szerelmes lett. Ám a vizsgák után Matthew-t elnyelte a föld. Régi fajta fiú volt, semmilyen közösségi platformon nem volt fenn így megtalálni is lehetetlen volt.
Öt megálló után a lány leszállt a metróról. Egy elhagyatott sikátor végén mintha egy másik világ bontakozott volna ki előtte. Mindenhol színes szalagok, jelmezbe öltözött emberek, utcai ételárusok olaj és sütemény illata.
-Be kellett volna öltöznöm ??-Rémült meg.
Egy kis kocsihoz ért. Tetején piros-fehér csíkos ernyő, a pulton olaj és jó pár előre megformázott nyers fánk. Mellette öntetek és cukrok.
-Szép napot hölgyem! Mit adhatok? -Üdvözölte őt egy ősz hajú, alacsony, kedves arcú öreg bácsika.
-A szerelmi fánkból kérnék egyet. -Suttogta ridegen Amy.
-ÓÓ! Rendben. Amit tudnia kell, hogy ha beleharap akkor olyan íze lesz, mint az igaz szerelme kedvenc ételének. -Közölte a ,,szabályt” a bácsi.
-És ebből honnan tudom meg, hogy ki az? -Nézett kérdőn Amy.
-Ha szerencséje van a közelében van az illető.
-Ez kész átverés, tuti valamilyen vanília meg eper és csoki ízű az összes. -Forgatta szemét, de csak rábökött egyre.
Amy nézte a kezében lévő kissé deformált fánkot. Semmi különleges nem volt rajta. Először félbe akarta szedni, hogy bizonyítsa igazát, de a bácsi meghagyta, hogy csak harapni lehet.
-Ekkora baromságot. -Válaszolt Amy és beleharapott. Szeme elszűkűlt, arca pirulni kezdett. Azzal a lendülettel kiköpte maga elé.
-Ennek csípős csirke íze van. Olyan, mint amit otthon, Texasban lehetett kapni. Még Theresa illata is benne van. Tuti megbolondultam. -Kutatott a táskájában egy üveg vízért Amy.
Dühösen hagyta ott a fánkozót és imádkozott,hogy ne fulladjon meg a fűszerek ízétől.
Ránézett a telefonjára, már csak pár órája volt az indulásig. A nagypapája kilencvenedik szülinapját ünnepli az egész család.
Otthon Amy mindent bepakolt és már a vonat felé tartott.
Csak a másodosztályra volt hely, de pechére tele volt családdal. Mintha mindenki ünnepelni menne haza.
Az út úgy tűnt, hogy fél napot emészt fel, de valójában néhány óra volt. Amy szájában a csípős érzés még mindig ott volt, hiába próbálta elnyomni.
Leszállva az apukája már várta.
Hazafelé megbeszélték a történéseket és egyenesen Theresa mama bisztrójába mentek.
A hely tele volt boxokkal, az asztalokon retró ketchup és majonéz tubusok. A zenelejátszó doboz még mindig CD-vel és huszonöt centtel működött.
Amy-t már várta a család. Nagyon sokan voltak és az se zavarta őket, hogy összenyomják a lányt az ölelésekkel.
Miután mindenki elfoglalta a helyét jött a felszolgáló. Csinos kis szőke volt.
Amint elővette a jegyzetfüzetét Theresa megjelent mögötte.
-Becca kedvesem, ők már a nyitás óta ide járnak tudjuk mit kérnek. Csak arról gondoskodj, hogy mindig legyen az asztalnál elég kóla a kicsiknek és víz a hölgyeknek. -mosolygott a lányra az asszony.
-Igenis Theresa. -Bólintott Becca és már hozta is a poharakat.
Amy a gyerekekkel kifestőzött majd a lejátszóban egy régi, lassú zene csendült fel.
-Emlékszel erre Amy? A kedvenced volt, mindig az ágyon keringőztél közben. -Nevetett meghatódottan az édesanyja.
-Persze, amikor négyéves voltam. Mindjárt jövök. -Állt fel az asztaltól Amy.
Kiment a mosdóba és belefolyatta a vizet a szájába.
-Ez a hülye íz nem akar múlni. -Mondott le minden további kísérletről a lány.
Kifele menet a mellette lévő férfi mosdóból egy férfi lépett ki. Amy nem is figyelt rá és összeütköztek.
Felnézett, majd sűrű bocsánatkérésbe fogott. Félúton a szavak áradatában meglátta, hogy az idegen nem is annyira ismeretlen. Matthew kék szemei mosolyogtak rá a szemüvege mögül.
-Hohó csak óvatosan! -Nevetett rá a fiú és megfogta a vállait nehogy elessen Amy.
-Én. Úristen. Te itt? Hát de, hogy…mi? Vagyis…Bocsánat. -Sütötte le szemeit Amy.
-Ide jövünk mindig ünnepelni. Nem tudtam, hogy tősgyökeres texasi vér folyik az ereidben.
-Az egész család az összes létező felmenővel együtt. A vizsgák után eltűntél valami baj történt? -Tette fel a nehéz kérdést Amy.
-Jó is a nagy család. Jajj igen, ösztöndíjat kaptam és néhány hónapra Alaszkába mentem az ottani kultúrát elemezgetni. Sokszor gondoltam rád, olyan írások lapulnak ott. Leesne az állad. -Válaszolt a tarkóját simogatva Matthew.
-Akkor…ha esetleg nincs holnap reggelre programod…talán…esetleg…-Amy nem merte randira hívni. Szíve hevesen vert érezte, hogy lassan elsötétül minden.
A háttérből hangos kiabálás törte meg a párocska pillanatait. Amy családja egyszerre kiabált utána, hogy hol van már.
-Csak nem a családod?
-De, a legrosszabb fajtából. Hangosak és nagyon cikisek.
-Egyáltalán nem. Az enyémek is ilyenek. De akkor nem is tartalak fel. Add meg a számod és reggel megihatnánk egy kávét. -Nyújtotta át Matthew a telefont.
Amy gyorsan bepötyögte és már futott is vissza.
Szájában a csípős íz halványodni kezdett.
Másnap az este megbeszélt kávézóban várta Matthew-t. A fiú, belépve az ajtón egy nagy adag csípős csirkét majszolva foglalt helyett előtte.
-Bocsi, ha megvárattalak, de ennek sosem tudok ellenállni. Megkínálhatlak? -Nyújtotta felé a dobozkát.
-Mi? Jajj Isten ments már napok óta ez az íz van a számban és egyszerűen nem tudom eltűntetni. -Rázta a fejét Amy.
-Csak nem neked is a kedvenced? -Csillant meg Matthew szeme.
-Nem dehogy is. Nem az én világom a csípős csirke. Várj…Mit mondtál?
-Hogy a kedvencem. Miért?
-Hülyének fogsz tartani, de ettem egy olyan szerelmi fánkot és pont ilyen hülye csirke íze van. Azóta se tudom kimosni a számból. -Nevetett kényszeredetten a lány.
-Nem gondolom, hogy hülye vagy. Én is kipróbáltam és nekem egy fura csirkés íze volt. Paradicsomos, sajtos, kicsit tejszínes, de közben nagyon karakteres és olyan kellemes, hogy napokig a netet bújtam hátha megtalálom a receptet.
Amy elnevette magát.
-Nem kell messzire menned. Az anya speckó receptje, amit csak a szülinapomra kísérletezett ki. Legalábbis, ha jók a megérzéseim.
-Komolyan? Szerinted csinálna most is?
-Semmi akadálya. -Felelte Amy és már hívta is az anyukáját. Elmesélte neki röviden, hogy ki a fiú és hogy meg akarja kóstolni a főztjét. Nem kellett noszogatni.
Ahogy belépett Amy és Matthew a családi házba már fejben mindenki eltervezte az esküvőjüket.
Ami meg is történt rá pár évre.
