Amint Te bennem vagy, úgy Benned én,
Így marad, mert így jó. Idők tengerén
Bolyongunk. Végtelen horizont tárul elénk,
Hol korábban út volt, most nincs szegély.
Vágtass velem hát eme csodás vízen!
Neked bátran s ezerszer mondom: igen!
Hogy nehéz az első lépés, már nem hiszem,
Megmutattad, hol a valódi helyem.
Látlak, s Te érzel. Hallak, s Te nézel.
Vezetsz – s én hagyom – gyöngéden, erős kézzel.
Utunk hová vezet, előre nem láthatom,
De egy dolgot érzek, benne biztos vagyok:
Veled elindulni s bárhová megérkezni,
Minden nap csodákkal feküdni s kelni,
Az, mire vágyom.
Egymással tiszta vászonra életet festeni,
Színekkel játszva, képekbe menteni
Minden egyes percet az utókornak
S az utódodnak,
Mert ez lehet
A remény annak, ki még keres
Égen s Földön megbúvó őszinte,
Tiszta szeretetet.
