„Az az este mindent megváltoztatott az életünkben…”
Szaladtam, ahogy a lábaim bírták, hogy elérjem az utolsó buszt, ami hazavitt volna a lakásomhoz. Az utóbbi napokban csak rohanásból állt az életem, mióta Andrew-val szakítottunk, nem találtam a helyemet ebben a világban. Az állandó nyaggatásai, a beszólásai a kinézetemre, az, amikor felszedtem egy-két kilót és megjegyezte, hogy kövér vagyok, mind odáig fajult, hogy felhívott, mikor a barátaim körében ünnepeltük Dora születésnapját az egyik közeli étteremben és kijelentette, hogy itt vége mindennek és őt nem érdekli semmi, csak hogy Georginával lehet, mert szerinte neki nem vagyok elég jó!
Kedvem lett volna ott helyben felképelni az idiótát – szerintem sejtette, hogy orrba vágtam volna, ezért közölte ezt telefonon -, akit szerettem hajdanán, vagyis nem… csak ragaszkodtam hozzá, mert azt hittem, nem kaphatok nála jobbat, nem érdemlek nála jobbat és hova jutottam?! Itt poshadok ebben a nyomorult állóvíznek becézett depresszióban egy olyan faszkalap miatt, akinek nem jelentett semmit az elmúlt öt év! Sylvi is megmondta, hogy ez lesz, mi több, még a többiek is szóltak miatta, de én ostoba, mentem a saját fejem után, mert tényleg úgy éreztem, hogy szeretem… talán szerettem is… még a legelején, amikor összejöttünk, amikor még kedveskedett és nem szólt be azért, mert tovább tanultam és volt állásom az egyetem mellett. Akkor régen még szerettem Andrew-t.
– Oh ne, basszus! VÁRJON! – kiabáltam a sofőrnek, aki épp akkor állt be a megállóba, de túl messze voltam, hogy valóban lásson. Rágyorsítottam a tempóra, már futottam, ahogy csak tudtam, de becsapta az orrom előtt a busz ajtaját, aztán füstfelhőket eregetve, vidáman elpöfögött az utolsó busz, én meg lesújtva álltam ott egyedül, éjszaka, Los Angeles külvárosában. Ennél már tényleg nem lehet rosszabb az életem!
-o-o-o-o-o-
– Neela, figyelsz te rám? – emelte meg hangját barátnőm, mire felkaptam a fejem a telefonom kijelzőjéről. – Azt kérdeztem, hogy kérsz kávét? Nagyon el vagy bambulva, minden rendben van? Ugye nem Andrew az…
A levegőben hagyta lógni a kérdést, mire nagyot sóhajtva megráztam a fejem, letettem a telefont és kényelmesen elterültem az asztalon a konyhában. Több hét is eltelt már, mióta kidobott, én viszont azóta rágtam magamban a pro-kontra érveket, hogy ez miért nem jó, vagy épp miért jó nekem, de nem jutottam dűlőre saját magammal és úgy éreztem, lassan kezdek becsavarodni az egésztől. Ha nem lett volna Sylvi, szerintem már a zártosztályon lettem volna kényszerzubbonyban. Túl sokat agyalok, szokta mondogatni nekem minden áldott nap az elmúlt időszakban.
– Amúgy még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. Kérsz kávét? – állt meg mellettem Sylvi huncut mosollyal az arcán, kezében a kávés kannával, mire aprót kuncogtam. – Na, ezt már sokkal jobban szeretem. Hm, ez érdekesnek tűnik, nem akarunk elmenni ide?
Nem értettem a kérdését, csak mikor a telefonomra bökött az ujjával – közben kitöltött nekem egy bögre forró kávét -, akkor vettem észre, mire céloz. Szemöldök ráncolva emeltem meg a fejemet, hogy jobban szemügyre vegyem a meghívót, amit az egyik ismerősöm osztott meg a facebookon.
– Megengedhetjük magunknak, hogy ilyen drága helyre menjünk szórakozni, mert szerintem nem? Így is el vagyok maradva az egyik számlával, ez túl sok lenne ebben a hónapban.
– Ugyan, nem hiszem, hogy olyan vészes ez. Figyelj, csak nézzük meg, egyébként is december huszonhatodikán lesz, akkor újra itt vagy és amúgy is, rád fér a szórakozás, kezdesz begolyózni, a csajok meg bulizni akarnak karácsony alkalmából – szólt Sylvi, rávilágítva a lényegre, hogy tényleg kezdek megbolondulni a lakásom magányában. Furcsa érzés volt ismét egyedül élni ennyi év után, szokatlan és kicsit kellemetlen, bár nem annyira, hogy ne vegyem észre, hogy sokkal nyugodtabban kelek minden reggel, mielőtt dolgozni mennék. – Szóval?
– Oké-oké, még meglátom! Egyelőre segíts abban, hogy mit vegyek anyának karácsonyra, mert fogalmam sincs, mi legyen az ajándék – tettem hozzá nagyot sóhajtva és magamhoz húztam az egyik lakberendezési katalógust, amiben apró-cseprő dolgok is voltak.
Azzal már nem igazán foglalkoztam, hogy a Loyd’25 Karácsonyi kaland partijára szóló meghívót véletlenül elfogadtam, mielőtt kiléptem volna az esemény oldaláról. Ha tudtam volna, hogy az akkor meghozott döntésem milyen lavinát indít el, talán kétszer is meggondolom ezt a véletlen mozdulatot.
-o-o-o-o-o-
Amilyen gyorsan jött a karácsony, olyan gyorsan múlt el, pedig maradtam volna még anyunál és a rokonoknál vidéken, azonban most a lakásomban öt lány készülődött velem együtt az esti partira. Azóta is bántam, hogy elfogadtam a meghívót, mert Dora vérszemet kapott látva a facebook oldalamon az eseményt, Sylvi pedig nem hagyott békén. Szerinte ideje volt már annak, hogy kibújjak a kis vackomból és ne azzal a szerencsétlen férfival foglalkozzak, aki kidobott, hanem emelt fővel menjek ki és érezzem jól magam, hozzon bármit az este. Úgyhogy nyugodtan tűrtem, amíg vöröshajú barátnőm kisminkelt, miközben a többiek fecsegését hallgattam fél füllel. Csak akkor kaptam fel a fejem, mikor Andrew és Georgina került szóba.
– Andrew még mindig együtt van Gigivel? – kérdezte Dora, közben belebújt a falatnyi kis fekete mini ruhájába.
– Tudtommal igen, bár csodálkozom, hogy bírja Andy elviselni Georgina természetét, az a csaj kibírhatatlan perszóna!
– Akkor ugyanolyan, mint Andrew! – feleltem mérgesebben a kelleténél, Sylvi zöld szeme rosszallón villant rám. – Tudjátok, zsák a foltját. Remélem, jól elvannak együtt, hogy pusztulna meg mindkettő!
– Neela Thompson, ezt most fejezd be! Mit ígértél nekem, mielőtt elkezdtük a készülődést? – nézett rám komolyan Sylvi, hogy hirtelen azt éreztem, mintha anya szidott volna meg azután, hogy mertem szót emelni az egyik tanárom ellen. Nem volt jó érzés sem akkor, sem most. Nem feleltem, de tudtam, hogy Sylvi érteni fogja. – Megígérted, hogy nem beszélsz róluk semmi rosszat. Lehet, hogy nem vagytok már egy pár és tény, hogy Andrew rondán viselkedett, de akkor sem akarok rosszat hallani másokról. Ne foglalkozz velük, kérlek… megint vissza fogsz esni.
Az utolsó szavait már csak hozzám intézte, a zene, ami a lakásban szólt és a lányok zsivaja elnyomta, de én értettem. Nagyot sóhajtottam letörten, már nem is volt kedvem bulizni menni, de éreztem, ahogy Sylvi lágyan megsimogatja az arcomat, én meg hálásan nyomtam egy puszit a tenyerébe. Mindig tudta, mivel rázzon fel, már gimi első évétől kezdve barátnők voltunk, sülve-főve együtt, jóban-rosszban, mint valami házaspár; de tudtam, hogy rá mindig számíthatok, történjék bármi, Sylvi akkor is mellettem lesz és ez mindennél többet jelentett nekem, főleg ebben az időszakban.
-o-o-o-o-o-
Fél órával később már szegény taxisofőr adott hálát, amikor kitett minket a Loyd’25 neonfénnyel kivilágított klubja előtt, s kövér gázzal maga mögött hagyhatta a bulinegyed ezen részét. Vihogva és nevetve közelítettük meg az exkluzív szórakozóhelyet, nevéből adódóan Beverly Hills egyik legfelkapottabb részén helyezkedett el, több kisebb és egy nagy fő épületre tagolódott, közöttük hatalmas udvar terült el, ahol székek és asztalok voltak szétszórva tetszés szerint a bokrok és fák tengerében, teret adva a fejüket kiszellőztetni kívánó vendégeknek.
A Loyd kívülről impozáns volt, mégis modern, belépve azonban tátva maradt az ember szája. Sötétszürke, hatalmas táblájú járólapok terültek el a padlón, a falakat szintén sötétszürke, majdhogynem feketébe hajló csempe borította, több helyen modern neon graffiti festményekkel, tükrökkel tűzdelve. Középen a hatalmas pult, neon világítással, bárszékekkel körben a pult körül, ami mögött dekoratív fiatal nők és férfiak szolgálták ki a vendégeket. A fő épület belső tere több részre volt osztva, nem is lehetett belátni mindent a sötétséget olykor megszakító rózsaszín, fehér, kék és sárga fények villódzásától, igazi szórakozóhely volt a javából a tombolni vágyó fiataloknak. A plafonról gyönyörű csillár függött alá a tánctér közepén, amögött pedig a DJ pult és az este lemezlovasa szolgáltatta a zenét.
Dübörgött a zene, az emberek zsibongtak, énekeltek, táncoltak mindenütt, alig bírtam nyomon követni az eseményeket, épp hogy csak sikerült felfognom, mikor a VIP részleg bőrkanapés bokszához mentünk a lányokkal, amitől a szám is tátva maradt, a csajok pedig még jobban vigyorogtak körülöttem.
– De hát… hogyan, meg miért? – tettem fel a nyilvánvaló kérdést, túlkiabálva a zenét, közben a pincér hozta a kért italokat.
– Úgy gondoltuk, rád fér a lazítás, szóval ez egy karácsonyi ajándék tőlünk! – kiabált vissza mosolyogva Sylvi, mire majdnem elsírtam magam örömömben és azt a hálát, amit éreztem abban a pillanatban, nem tudtam volna szavakba önteni. Kínos helyzetemet Dora leleményessége mentette meg, ahogy odaadott mindenkinek egy-egy pohár behűtött pezsgőt, aztán koccintásra emeltük azt és onnantól kezdve nem volt megállás.
Fogalmam sem volt róla, pontosan hány pohárral ittam és mit, elvesztettem a számolást úgy a harmadik feles után, egyszerűen csak jól éreztem magam a csajokkal, tomboltam a zenére, teli torokból énekeltem az épp aktuális dalokat, táncoltam és szórakoztam, ahogy már nagyon régen nem. Ez az este, az italok, a zene és a tánc kiverte a fejemből Andrew-t és az aktuális barátnőjét, csak arra koncentráltam, hogy szórakozzak, no meg ne essek hasra a magassarkú cipőmben, falatnyi ruhában. Oké, talán mentette volna a kínos helyzetet, hogy olyan sok ember tömörült össze, hogy egy tűt nem lehetett leejteni a földre közöttük.
Valamikor hajnali kettő vagy három körül éreztem, hogy levegőre van szükségem. Folyt rólam a víz, barna hajam kócos volt már az ide-oda dobálástól, falatnyi koktél ruhám hol felcsúszott, hol lejjebb húztam, ahogy a mozgásom is kezdett koordinálatlan lenni, úgyhogy eldöntöttem, hogy kimegyek az udvarra friss levegőt szívni. Bárgyú vigyorral a képemen csalinkáztam át az embertömegen, meglátva az egyik sötétebb ficakban Sylvit és egy magas hapsit összebújva, ahogy táncoltak és csókolóztak, nem volt szívem ezt megszakítani, inkább vigyorogva léptem ki a teraszra vezető ajtón.
Odakint kellemesen hűvös idő fogadott, a benti hőség után felüdülés volt és felért egy hideg zuhannyal is, bőröm megborzongott, de nem izgatott túlzottan a helyzet, hogy megfázhatok. Fel sem merült bennem semmi hasonló, viszont le kellett ülnöm, lábam már sajgott a cipőben és csak egy hely volt, ami még szabadnak tűnt. Kissé bicegősen, de oda lépkedtem ahhoz a szabad helyhez, vagyis székhez, amivel szemben egy srác már ült. Igazából a félig feküdt kifejezés találóbb lett volna.
A férfi egyik lábát kinyújtotta, míg a másikat a szék lábához húzta, fejét pedig a szék támláján pihentette, csukott szemmel aludt vagy pihent, részegen a franc se tudta volna megmondani; de abban biztos voltam, hogy jól nézett ki. Sötét farmert és fehér, rövid ujjú pólót viselt ami láttatni engedte kidolgozott izmait a mellkasán, mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, míg kapucnis, cipzáras pulóverének ujját felgyűrte a könyökéig, lábán vörös-fekete, Nike Air Jordan cipőt viselt. Sötét haja rövid volt, oldalt felnyírva a mostani divatnak megfelelően, arca enyhén borostás, épp annyira, amennyivel férfiasabbnak, idősebbnek tűnt, mint aminek elsőre gondolta volna az ember.
Szó nélkül ültem le a férfival szemközti székre, bár a belezuhantam lett volna a pontos kifejezés, amire még a srác is kinyitotta a szemét és felvont szemöldökkel nézett rám. Így szemből megnézve, a halvány fényviszonyok között a szeme sötétnek tűnt, már szinte feketének, ahogy arcára került a pimasz, kissé ittas mosoly. Volt benne valami, amit nem tudtam hova tenni, talán megérzés, ki tudja, de érdekesnek tűnt.
– Ugye nem gond? – Még számomra is furcsa volt, ahogy összeakadt a nyelvem beszéd közben, nem tetszett, hogy nehezen forognak a szavak a számban, ettől függetlenül kellemes bódultság vett erőt rajtam.
– Tőlem… helyezd magad kényelembe – jött a felelet, hangja mély, bársonyos volt, megborzongtam tőle. Ez lehet az a hang, amit minden nő hallani akar az ágyban szeretkezés előtt és után is. Az ismeretlen férfi benyúlt a nadrágja zsebébe és egy cigarettás dobozt húzott ki onnan, abból kiütögetett egy szálat és az ajkai közé dugta, majd meggyújtotta azt. A cigi vége lágyan felizzott, furcsán ismerős illat szállt felém. A fű jellegzetes, kesernyés illata… mindig is utáltam ezt a szagot, ahányszor csak Andy elszívott egy-egy szállal a haverjai körében, azonban most nem emeltem szót ellene, elvégre hellyel kínált a férfi, így inkább próbáltam nem tudomást venni róla.
Fogalmam sem volt, mennyi idő telhetett el, de lassan lecsúsztam a széken, fejem a támlán pihent. Zsibongott mindenem, fájt a lábam, a szoknya felcsúszott a combomon, viszont nem zavartattam magam, túlságosan ittas voltam már ahhoz, hogy szende szűzlányként piruljak bele a helyzetbe. Csak akkor eszméltem újra – lehet hogy el is bóbiskoltam pár pillanatra -, mikor forró ujjak kezdték el cirógatni a combomat. Akaratos volt a mozdulat, az alkohol mámorító hatása miatt azonban nem ellenkeztem, mi több, nagyon is jólesett az érzés, ahogy egész bőröm libabőrös lett tőle, ahogy alhasam furcsán megrándult az érintés nyomán. Lassan, laposakat pislogva nyitottam ki a szemem, az ismeretlen férfi már nem feküdt a székében, ahogy tette azt eddig, a cigaretta a hamus tálban izzott lágyan, a férfi ujjai pedig követelőző módon fedezték fel maguknak a combomat.
– Mit csinálsz… – halk suttogásra futotta csak tőlem, alkoholos felhőben úszó szavaimat összefolyt patakként érzékeltem. A velem szemben ülő férfi arca ismét pimasz mosolyba gördült, sármos, fiatalos arca volt, talán velem egykorú lehetett, esetleg idősebb nálam, de biztos nem fiatalabb.
Nem tudatosult bennem, mikor ültem fel teljesen a székben, homályosan láttam őt, késett kép, a hűvös szellő és a férfi forró érintése a bőrömön azonban túl kellemes volt ahhoz, hogy megpróbáljam lesöpörni magamról puhatolózó kezét.
– Mit szeretnél, mit csináljak? – lágyan duruzsolt közel hajolva hozzám. Orromba szökött az arcszeszének fűszeres illata, tetszett ez a markáns jellegzetesség, amit kölcsönzött neki. Még közelebb hajoltam hozzá, orrunk szinte már összeért, nem is igazán fogtam fel, mit teszek épp, csak le akartam gyűrni azt a pár centi távolságot is, ami elválasztott tőle. Ajka először puhán érintette az enyémet, hogy végül elmélyítse kettőnk csókját, egyre vadabb és követelőzőbb lett, úgy éreztem, mintha ki akarná szívni a tüdőmből az éltető oxigént.
Keze közben felsimított a combomon, belemart, aztán feljebb csúszott, míg elért már lüktető, forró ölemhez. Érintése lassú, komótos volt, belenyögtem a csókba, ahogy ujja édes táncba kezdett rajtam, én pedig még közelebb akartam őt tudni magamhoz. Ösztönösen dőltem előrébb, mire szabad kezével ráfogott a csuklómra, s az ölébe húzott. Testem az övének feszült, éreztem az ujjaim alatt kidolgozott izmait, kezem lejjebb kalandozott mellkasáról át a hasfalára, aztán tovább, egészen az ágyékáig, ahol keményedő férfiassága volt a bizonyíték arra, mennyire kívánt. Már az eszemet se tudtam, mikor voltam utoljára férfival, most azonban az alkohol édes mámorában úszva nem is érdekelt, hogy kiféle-miféle ez az idegen, egyszerűen arra vágytam, hogy itt, ezen a helyen elégítse ki minden vágyamat, tegyen a kedvemre, amíg még nem vagyok józan.
– Menjünk valami csendesebb helyre – hangja rekedt volt, vágytól fűtött, imádtam ezt a hangot, megborzongtam tőle. Másnak soha nem mertem bevallani, de az egyik fétisem pont az volt, amikor egy férfinak mély, kellemes tónusú hangja volt. Egyszerűen megrezegtetett bennem ez a hang valamit, valami olyat, amit még én is féltem bevallani magamnak… beindultam tőle.
A férfi finoman lecsúsztatott az öléből, marokra fogta a csuklómat, s húzni kezdett a Loyd eldugott kertjébe, távol a szórakozó fiataloktól, távol a leleplező fényektől. Nem tudnám visszaidézni, meddig sétáltunk, csak abban voltam biztos, hogy a szívem úgy verdesett a mellkasomban az izgalomtól, hogy attól féltem, majd kiugrik a helyéről. Rázott a hideg, de nem az esti hűvös levegőtől, hanem attól, amit ez a vadidegen nyújthatott nekem. Nem tudtam, honnan vagyok olyan biztos benne, hogy jó lesz a következő menet, egyszerűen a gyomromban éreztem a bizsergést, ahogy felnéztem rá. Magas volt, háta széles, csípője keskeny, farmerba bújtatott feneke formás, combjára feszült a durva anyag, mozgása határozott.
Mialatt én megcsodáltam őt kábultan az éjszaka fényében, eljutottunk a kert hátsó végébe. Onnan tudtam, hogy ott járunk, hogyha nagyon hunyorítottam, láthattam a kert végében megbúvó vaskerítést, ami jelezte, hogy a telek határában jártunk. Egy pillanatra nem figyeltem oda, mire hátam a fa durva kérgének nyomult, a férfi mellkasa pedig az enyémnek. Még a szusz is bennem akadt, meglepett a váratlan mozdulat, ösztönösen markoltam rá a férfi vállára. Ahogy felnéztem rá, szám elnyílt attól, amit láttam. A férfi sötét szeme megvillant, ajka elnyílt, arcán tisztán tükröződött a vágy, kezét éreztem a fenekemen, ahogy ráfog és magához húz, kemény férfiassága az ágyékomnak feszült. Önkéntelenül is felnyögtem, túl jó érzés volt az a vágy, amit a másikban láttam, rezonált az én érzéseimmel és innentől már nem volt megállás.
Egymásnak estünk, ajkunk durván csattant egymáson, faltuk egymást, mintha nem lenne holnap, nem lenne semmi, csak mi ketten. Éreztem, ahogy keze akaratosan nyúl értem, ahogy felfedezi a testem, miközben én sem voltam rest ugyanezt megtenni vele. Egyik keze lejjebb csúszott a derekamról a combomra, lábammal kulcsoltam át a derekát, hogy még közelebb érezzem magamhoz. Hagytam neki, hogy úgy vezessen, ahogy jónak látja. Éreztem, ahogy ujjai a bugyimra csúsznak, újabb vágytól fűtött nyögést kiváltva belőlem, majd a puha anyagot arrébb húzta, s úgy tolta fel belém az ujját.
Kapkodtam a levegőt, túl jó érzés volt, éreztem, hogy érintése nyomán megrázkódom, az ujjaival együtt mozdultam, alhasam megfeszült, de nem így akartam elélvezni. Valami mást akartam, sokkal többet, mint holmi ujjazást.
– Ne így… – búgtam ajkai közé a szavakat.
– Mondd ki, mit akarsz! – parancsolt rám rekedt hangon, egyszerűen megőrjített, amit művelt velem. Elvette az eszemet, ahogy csókolt, ahogy ujjai bebarangolták felhevült testemet, ahogy fokozta bennem a vágyat, ahogy kényeztetett. Messzire hajítottam a józan gondolkodásomat, nem érdekelt már semmi más, csak az, hogy bennem dolgozzon merev férfiassága és a magáévá tegyen itt a kertben, ezen a rejtett helyen és pillanatban.
– Dugj meg… kérlek – nyöszörögtem már szinte tébolyultan, ujjai csiklómat kényeztették, teste az enyémnek feszült, viszont szavaim nyomán elengedett és egy pillanatra lépett csak el tőlem, amíg farmerja övét és a nadrágot kioldotta magán. Lejjebb csúsztatta csípőjén a farmert a boxerral együtt, forró és merev férfiassága ágyékomnak simult, kezével a fenekem alá nyúlt, s még feljebb emelt, hogy farka lucskos puncimhoz nyomódott. Hirtelen túl sok lett minden, éreztem, ahogy egy mozdulattal feljebb löki a csípőjét és teljesen kitölt a farkával, hangom sem fogtam vissza, élvezettel adóztam annak a kéjnek, amiben részesített. Ütemesen dolgozott bennem, testünk egy ritmusra járt, vállába kapaszkodtam, hogy egy lábon meg tudjam tartani magam, míg ajkunk vad táncot járt, nem kímélt egyáltalán.
Azt adta, amire a legjobban vágytam ebben a pillanatban.
Az idő megszűnt létezni körülöttünk, hangos nyögéseinket elnyelte az éjszaka, a zene távoli dübörgése, a férfi testének ütemes mozdulata már túl sok volt, eljött az a pillanat, mikor a gát átszakadt bennem, s hangot adtam az élvezetnek. Nem fogtam vissza magam, nem is érdekelt igazán, felőlem aztán az egész város hallhatta, ahogy elélvezek, ahogy alhasam és egész testem megfeszült abban a pillanatban, ahogy a forróság elöntötte a testemet. Tudatom távoli szegletében éreztem, hogy a férfi nem sokkal lemaradva tőlem elélvez, forró magja kitölti a puncimat, csípője ütemes ringása megállt egy pillanatra. Éreztem őt egész lényemben, s ahogy csillapult a vágy, úgy kúszott a bárgyú mosoly az arcomra. Úgy éreztem magam, mintha felhőkön járnék, kielégült voltam, még az sem zavart, hogy a férfi nedve végigfolyt a combomon. Túlságosan élveztem az előbbit, hogy bármi is zavart keltsen ebben az érzésben.
Pihegve dőltünk egymásnak, éreztem, ahogy elengedi a fenekem és segít, hogy megálljak újra két lábon a fűben. Meglepett, hogy nem engedett el azonnal, túl jó érzés volt, mikormegölelt és hagyta, hogy szuszogjak a mellkasának dőlve.
– Megvagy? – kérdezett csendesen, mire csak bólogatni tudtam, még túl kába voltam az előbbitől. Kezem ügyébe nyomott pár zsebkendőt, azokkal próbáltam valamennyire rendben tenni magam és letörölni a nedvét a combomról. Mikor végeztem, a bugyimat visszaigazítottam magamon, s úgy pillantottam fel rá. Először azt hittem, hogy ezek után majd jól faképnél hagy, mégsem tette, el sem mozdult addig, amíg nem végeztem, majd kezét nyújtotta felém. – Mehetünk?
Annyira meglepett ez a kedves, udvarias gesztus, hogy mosolyogva bólintottam neki, kezemet pedig kinyújtott kezébe tettem. Egymás kezét fogva sétáltunk vissza a szórakozóhely hátsó bejáratához, ahol előre engedett, s meghagyta, hogy találkozzunk a bárpultnál. Én elbotorkáltam a női mosdóba még mindig hatalmas vigyorral az arcomon, a tükörben láttam magam, ahogy ismerősként köszönt vissza rám rég látott, őszinte mosolyom, kék szemem csillogott az örömtől, ha ezt Sylvi látta volna!
Nem sokáig maradtam a mosdóban az ismeretlen lányok között, csak amíg rendbe szedtem magam, aztán már mentem is vissza a tánctérre, hogy megkeressem a pulcsis srácot. Még a nevét sem tudtam, derengett fel előttem a gondolat, egy pillanatra el is bizonytalanodtam, mikor a tömegben nem találtam őt, legbelül fájt az érzés, hogy itt hagyott. Ekkor szúrtam ki szemem sarkából az ismerős alakokat, akiket nem akartam látni és főleg nem most. Tekintetem elhomályosult, mikor Andy ismerős alakja tűnt fel előttem, belé kapaszkodva pedig ott volt Georgina is. Hosszú, platinaszőke haja a derekát verdeste, felfújt mellei peckesen meredtek előre a feszes, alig valamit takaró miniruhában. Még számomra is félelmetes tűsarkakon egyensúlyozott, egyre rosszabbul éreztem magam abban a pillanatban. Csak menekülni szerettem volna a szórakozóhely tömegéből, már fordultam is el, hogy elmenjek, még mielőtt észrevesznek és szapulásaik céltáblájává válok, amikor beleütköztem egy kemény mellkasba.
– Minden okés? – nézett le rám a kapucnis srác, túlkiabálva a zenét, kezében egy-egy ital volt, hirtelen azt se tudtam, mit gondoljak. Csak zavartan bólogatni tudtam, közben a kezembe nyomta az italt, fogalmam sem volt, mi az, de egy hajtásra megittam, mire az ismeretlen csak felhúzott szemöldökkel nézett rám. Ekkor láttam megvillanni a platinaszőke hajzuhatagot szemem sarkából, arcom önkéntelenül is elkámpicsorodott. Még rohadtul nem voltam túl Andyn és azon, ahogy szakított velem! A velem szemben álló férfi szintén egy hajtásra lehúzta a keserű italt, végül a poharamat elvette tőlem és a sajátjával együtt a bárpultra lökte, aztán átkarolt, én pedig hálásan bújtam az ölelésébe. Nem tudtam, hogy mennyit érzékelt a feszélyezettségemből, de mikor meghallottam a hangját a fülemnél, már sejtettem, hogy érti a helyzetet. – Volt pasi?
– Valami olyasmi… és az új kurvája – tettem hozzám tőlem szokatlan indulattal a hangomban, mire a kapucnis ölelése erősebb lett a testem körül, önkéntelenül is belesimultam az érintésébe, végül lehajolt hozzám és ajka ismét édes csókba hívott. Hiába, hogy az előbb elégítettük ki egymást, ölem ismét forrón lüktetni kezdett a csók hatására, túl jó érzés volt, el akartam veszni benne. Azt már nem láthattam, ahogy Andy és Georgina mindezt végignézte, miközben a kapucnis srác volt barátomra pillantott sötét tekintetével a csók előtt.
Beleszédülve a csókba pillantottam fel ismét a srácra, mikor elszakadtunk egymástól, ekkor kaptam el azt a fenyegető villanást a sötét szemekben, ahogy elnézett mögém valakire. Meglepve ficeregtem a férfi karjában, akkor láthattam, ahogy Andy majd felrobban mérgében, miközben Georgina döbbent tekintettel bámul a kapucnis srácra. Volt abban a pillantásban valami, amit nem tudtam értelmezni, túl ittas és kábult voltam hozzá.
– Hogy merészeled… – olvastam le Andy ajkairól a szavakat, közben az ölelő karok szorítása erősebb lett körülöttem, szinte már elvesztem a férfi érintésében.
– Andy, húzzunk innen, most! – Georgina beszédét már valamennyire értettem, pont akkor váltott lassabb, ütemesebb traktusra a DJ zenéje, nem igazán tudtam, mire fel ez az egész. Láttam Georginán, hogy ki van borulva és folyamatosan meredt szemekkel figyeli a kapucnis srácot, aki most engem ölelt. Értetlenül pillantottam fel a férfira, annak tekintete vészjósló volt, ahogy az exemmel meredtek egymásra.
A feszült pillanatot váratlanul törte meg egy másik férfi, épp bunyó kezdett kialakulni a tánctér közepén, isten tudja miért, mikor meglöktek minket is. Alig pár pillanat alatt már a bárpult és a kapucnis srác teste között találtam magam, a testével védett a verekedők ütéseitől, amikor az egyik ismeretlen pasas ütése eltalálta az előttem álló férfi arcát. Abban a pillanatban megmerevedtem és a szám elé kaptam a kezem, nem mertem semmit tenni, soha nem voltam még verekedés részese és nem is akartam belekerülni, tudtam, ha megpróbálnék gátat szabni ennek a következő pofon engem érne. Azonban arra nem számítottam, ami ezután következett.
Hirtelen, mintha elvágták volna a verekedés fonalát, az ittas pasas, aki az előttem állót megütötte, bárgyú fejjel nézett fel a srácra, aki most a szájához nyúlt, ahol az ütés miatt felszakadt a bőr. Hátulról nem láttam túl sok mindent, így azt sem, ahogy a kapucnis srác megvillanó, fenyegető tekintettel néz az előtte álló férfira, csupán egy pillanat volt az egész, túl gyorsan történt ahhoz, hogy bármit megértsek belőle. A kötözködő ittas pasas feje hirtelen hátra hanyatlott az ütés után, végül úgy terült el a padlón, mint egy krumpliszsák. Ha nem szólt volna a zene fölöttünk, lényegében egy pisszenést se lehetett volna hallani, annyira megdöbbentő volt a jelenet. Mivel soha nem voltam részese hasonlónak sem, így azt sem tudtam, hogy ez az előbbi egyáltalán nem volt természetes, mi több, talán akkor kellett volna megszólalnia a vészcsengőnek a fejemben, de túl ittas voltam ahhoz, hogy bármit is megértsek akkor.
Visszagondolva arra az estére, ez volt az első figyelmeztető jel.
-o-o-o-o-o-
Budapest, 2023.11.03.
