Eső után mindig fényesebbnek látszott a rakpart, mintha a kövek emlékeznének a vízre. Júlia lassan sétált a folyó mellett, kezében a régi, barna esernyővel, amelyet már évek óta nem nyitott ki. A vászon egyik sarka kiszakadt, a nyele meghajlott, de nem tudta kidobni.
Az „Elveszettként” versantológia a belső és külső világ törékeny balanszát kutatja. Amíg fennáll a harmónia, a létezésünk békés és otthonos – de egy apró megbillenés is romboló erővé válhat. A kötet szerzői költeményeikben a lelki egyensúlyvesztés árnyalatait tárják fel, megmutatva, hogyan omlik össze a világunk, amint meginog a lélek.
Rövid vers a tavaszról
Szuper lesz
Adatvédelem
Az oldal jelenleg csak a működéshez szükséges sütiket és helyi böngészőbeállításokat használja.
Adatvédelmi tájékoztató