Felnőtt

  • Candela

    Mi történik, ha a távoli jövőben egy haldokló bolygó középkorba süllyedt népe szembesül a múltjával és nekifeszül a minden fejlődést elnyomó vallással?

  • Áldás ás átok

    „Szörnyek közé túl emberi, emberek közé túl szörnyű.” Miután egyik nővérét lefejezték, a másik pedig nyom nélkül eltűnt, Euryale teljesen magára maradt a kegyetlen világban. Ismeretlen népek, omladozó birodalmak és haldokló istenek között keresi azt a helyet, ahol nem szörnyetegként tekintenek rá, és ahol végre otthonra találhat. De amint felcsillan a remény, a sors elé…

  • A sötétség fénye

    „Nem jobb, legfeljebb másképp rossz.” 2024-et írunk. Vagy mégsem? Anita sem tudja elsőre eldönteni, ráadásul ez számára csak egy sokadrangú probléma. Végzős egyetemistaként már csak pár hónap választja el attól, hogy a megszerzett tudását kamatoztassa, amikor hirtelen a múltban találja magát. A hely ismerős, mégis idegen: mintha a mi világunk lenne, csak épp a népi…

  • Sorsa

    Nyilatkozat: az alkotói munkám semelyik fázisában sem vettem igénybe AI segítségét, legyen az kép- és borítótervezés, írás, ötletelés vagy szerkesztés.

    Ha érdekelnek az illusztrációim, esetleg rendelnél tőlem személyre szabott, kézzel rajzoltat, az alábbi linken megtalálsz:

    https://linktr.ee/artdesorsa

  • Entrópia kitérők

    Mielőtt belevágnál… Kedves Olvasó! A következő rövid tortenetekben egy csapat briliáns, de vitathatatlanul nehéz természetű karakterrel fogsz találkozni. Bár az én képzeletem szüleményei, a véleményük makacsul a sajátjuk. Radikálisan racionálisak és néha kíméletlenül őszinték. Szándékosan provokálnak, miközben olyan témákon pörögnek, mint a zsenialitás ára, a hit logikája és a tudomány vallásossága, vagy hogy a robotod…

  • Szintrópia

    Mivel egyetlen könyv sem jelenhet meg hangzatos idézetek nélkül, íme néhány azoktól, akik már ismerik a történetet:

    „Nem ez az a könyv, amely az első húsz oldalon a kedvedben akar járni. Kérdez, és néha próbára teszi a türelmedet. Viszont a végére sokkal többet adott, mint amire az elején számítottam.” – Aisha (20)

    „Azt hittem, nagyjából tudom, merre tart a történet. Aztán újra kellett terveznem. Többször is. Közben néha hangosan felnevettem, és biztos voltam benne, hogy minden szereplő teljesen hülye. Még nem örültem ennyire annak, hogy ennyire mellélőttem.” – Arthur (26)

    „Kevés regény meri ennyire következetesen felcserélni a lövöldözést beszélgetésekre – és ettől válik igazán izgalmassá.” – The Pacific Quarterly

    „A könyv első száz oldala olyan, mint egy társaság, amelyhez senki sem hívott meg. A kétszázadiknál már te sem akarsz hazamenni. Kicsit Tarantino. Kicsit Ricky Gervais. És mégis teljesen a saját hangján szól.” – Chanda (26)

    „A legjobb jeleneteiben semmi sem robban fel – legfeljebb egy korábban biztosnak hitt világnézet.” – Genesian Literary Review

    „Nem a tudomány maradt velem, hanem azok az emberek, akik a legrosszabb napjaikon sem engedték el egymás kezét. Arról szól, hogyan lesz néhány teljesen különböző emberből valami, ami sokkal több egy baráti társaságnál.” – Oanna (24)

    „Az első reakcióm az volt, hogy ez hibás. A második az, hogy tökéletes. A kettő között csak annyi történt, hogy végigolvastam. Nem emlékszem, mikor akadt a kezembe utoljára olyan regény, amellyel ennyit lehetett értelmesen vitatkozni.” – Enid (26)

    „Először mindenkit túl hangosnak találtam. A végére már csak azt sajnáltam, hogy vége lett. Még maradtam volna egy kicsit annál az asztalnál. Nem sok könyv tud ilyet.” – Francesca (28)

    „Nem könnyed esti olvasmány. Inkább egy hosszú beszélgetés, amelynek a legjobb része csak a könyv után kezdődik.” – The Moanavea Literary Journal

    „Kevés könyv meri ennyire magabiztosan hagyni, hogy félreismerd a szereplőit. Aztán rájössz, hogy nem ők vezettek félre. Csak túl gyorsan ítélkeztél.” – Pascal (26)