Ózd a csodák csodája,
ahol a szivárvány olajfolt a tócsa tetején,
és a sárga köves út rég fel lett marva,
közmunkában, közérdekből, közröhejre.
Itt Dorothy nem csilingelő kislány,
csak egy statiszta a lecsúszás castingján,
és nincs esélye se CsudaPesten,
se Ózd birodalmában,
mert itt a varázslat is pályázatfüggő.
Mondták neki:
„Kövesd az utat!”
De az út zsákutca,
a zsák meg fekete.
A madárijesztőt felgyújtották,
mert túl jól állt neki egy rap-klipben a lázadás.
Perzselt szalma, füstszagú refrén,
itt az ész is csak addig menő,
amíg mások a reményt rád nem gyújtják.
A bádogembert felfalta a rozsda,
mert itt a szív hibás konstrukció,
gyári selejt az együttérzés.
Olaj helyett cinizmussal kenték,
az meg csak csikorogni tanít,
nem dobogni.
A bátor oroszlánt?
Kilőtte egy vadásztársaság.
Trófea lett a bátorságból,
falra szögelt gerinc,
alatta réztábla:
„Túl hangosan morgott.”
És Dorothy csak néz:
hol a varázsló?
Ja, a varázsló.
Az mindig függöny mögött van,
mikrofonnal, powerpointtal,
és elmagyarázza,
hogy ez így jó,
ez fejlődés,
ez stratégia,
ez nem sár, hanem lehetőség.
Itt csak a gonosz Keleti boszorkánynak van szava,
meg a Nyugatinak,
meg a Kelet-Nyugatinak,
meg a Nyugat-Keletinek –
forgatható köpennyel,
szélirányra hitelesítve.
Repülnek a seprűk,
de nem mesebeli porral,
hanem hitellel, kamattal, rendelettel.
És minden varázsige úgy kezdődik:
„A piac majd megoldja.”
Aztán nem old meg semmit,
csak felold benned mindent,
ami még emberi.
Dorothynak azt mondják:
Válassz.
Lehetsz kurva,
vagy maffiózó.
Testtel fizetsz,
vagy lélekkel.
A különbség csak az áfa.
Mert itt az országban sehol sincs esélye
a kis Dorothynak.
Se CsudaPesten,
ahol a csoda négyzetméterárban mérhető,
se Ózdon, a csodák csodájában,
ahol a csoda az,
ha reggel még áll a ház.
A sárga köves út?
Elárverezték.
A jó tündér?
Külföldre ment.
A gonoszok meg maradtak,
mert itt mindig nekik tapsol a rendszer.
És a végén?
Nem taps, nem függöny,
csak egy zsák.
Mert itt a happy end is közbeszerzés,
előre leosztva,
és te nem vagy rajta a listán.
Ózd a csodák csodája.
Itt minden egy kurva nagy átverés,
szivárványra festett rozsda,
füstből hajtogatott remény.
És nincs esély élni,
csak túlélni a következő felvonást,
amíg valaki le nem húzza rólad is a függönyt,
és be nem kötnek
abba a bizonyos
zsákba.
