Húzzátok csak, cigányok,
míg a híd alatt vér folyik.
A páholyban pezsgőt bontanak,
a földszinten éhséget gyászolnak.
Keringőt jár a történelem.
Csak a jelmez változik.
Ferenc József fehér kesztyűje,
egy marsall csizmája,
egy párttitkár ökle,
egy bankár mosolya.
Mind ugyanazt takarja… akarja.
KI FIZETI? — A NÉP!
KI HAZUDIK — A NÉP? NEM! NEM! NEM!
KI LAKIK A PÁHOLYBAN? — ŐK!
KI FEKSZIK A FÖLDBEN? — MI!
A primadonna a hazáról énekel.
A súgólyukból özvegyek sírnak.
A tenor dicsőséget zeng,
a kórus a temetők névsorát.
Első felvonás: háború.
Második: felszabadításnak nevezett fogság.
Harmadik: szabadságnak nevezett átverés.
Árverés! Árverés! Árverés!
KI FIZETI? — A NÉP!
KI HAZUDIK — A NÉP? NEM! NEM! NEM!
KI LAKIK A PÁHOLYBAN? — ŐK!
KI FEKSZIK A FÖLDBEN? — MI!
A közönség feláll.
Nem tapsol.
Sorban áll.
Egyszer kenyérért.
Egyszer szénért.
Egyszer munkáért.
Egyszer a saját múltjáért.
A zenekar nem fárad.
Mindig akad új karmester,
aki ugyanazt a keringőt
más hangnemben vezényli.
És a végén
lehull a függöny.
A színészek meghajolnak.
Csak a statiszta nem.
Őt még az előadás előtt
elvitte a történelem.
KI FIZETI? — A NÉP!
KI HAZUDIK — A NÉP? NEM! NEM! NEM!
KI LAKIK A PÁHOLYBAN? — ŐK!
KI FEKSZIK A FÖLDBEN? — MI!
