Rövid történetek Yersinről

Miért is fordítottam le a könyvet Alexandre Yersinről?

Nem találkozhattam vele sohasem. Először egy utcatábla feliratán láttam meg Nha Trang városában a nevét: Yersin. Az utca a tengerparti útról ágazik el, de főút ez is. Később a parton sétálva egy óriási tér közepén szobrot pillantottam meg, ott magasodott, háttérben a végtelen óceánnal. Közelebb mentem, a talapzaton ez a felirat állt: „Yersin”. Így kezdődött az ismeretségünk, hiszen, ha már kétszer rám talált, muszáj volt utána járnom, ki volt ő. Megtudtam, hogy nem csupán orvosként dolgozott; aki beazonosította a pestis kórokozóját és kifejlesztette az ellenszerét, hanem hajóorvos is volt, expedícióban vett részt a Mekongon, ahol a part menti népeket fotózta; érdekelte az antropológia, továbbá tudományos adatokat gyűjtött a folyó és a környező vidékek élővilágáról. Foglalkozott csillagászattal, meteorológiával, fotográfiával, rovartannal, botanikával, állatorvoslással és sorolni nem tudom, hogy ez a kiváló férfi a 19-20. század fordulóján miket vitt véghez a tudományos életben. Louis Pasteur kollégájaként számtalan Pasteur Intézetet alapított. Foglalkoztatta a repülés; akkortájt szállt fel elsőként a Wright fivérek első gépe (1903), majd repülték át megszakítás nélkül az Atlanti-óceánt (1919). Yersin ezután repülőgép-modelleket vitt Vietnámba. Ő hozta be az első autót Indokínába, Hanoiba a 20. század elején. Ezzel a vietnámi közúti közlekedés úttörőjévé vált. Érdekelte a mozgókép kezdetleges világa is; a Lumière testvérek kinematográffal készített első filmjét 1895-ben mutatták be. Yersin nem alapított családot. Úgy vélte, az csak elvonná figyelmét a tudományos munkától. Egész életében a felfedezés vágya hajtotta, szüntelen dolgozott, kíváncsisága szerteágazó és csillapíthatatlan volt. Egy oly korban élt, ahol a korszakalkotó felfedezések tucatjának lehetett tanúja. Minél többet olvastam róla, annál inkább megragadott a személyisége. Efféle polihisztor jó, ha egy születik évszázadonként. Felkerestem ezután a Nha Trangi Pasteur Intézet területén álló múzeumát, majd elutaztam Dalatba, a hegyi városkába, amit ő alapított 1893-ban és ahol szintén park és szobor állít emléket személyének. A nagy személyiségek puritanizmusában élt, élete végéig tevékenykedett jó kapcsolatot ápolva Vietnám lakosságával, ahol rengeteg karitatív munkát végzett és ahol több, mint ötven évet élt. Évtizedek múltán is őszinte tisztelettel és szeretettel emlékeznek rá az ottani emberek. Vietnam tiszteletbeli polgárává fogadta, bár Svájcban született és francia állampolgárságot is szerzett. Valódi világpolgár volt. A könyvesboltban, ahová betévedtem, képtelen voltam otthagyni a róla szóló könyvet. Igen hamar elolvastam és úgy éreztem, le kell fordítanom, hogy minél többekhez eljusson Yersin munkássága és példás embersége. Bár a szöveg óhatatlanul tükrözi a vietnámi történetmesélés sajátosságait, remélhetőleg az Olvasó figyelmét sikerül felkelteni Yersin életműve iránt, hiszen öröksége felbecsülhetetlen. Alexandre Yersin egyik rajongó tisztelőjeként ajánlom e könyvet.