Úgy tűnt, a merendi hajó a Nanto bolygón fog leszállni, egyenesen arra tartott. Trey jól ismerte a helyet, és nem szerette. Bár hangulatos volt, sok növénnyel és erdővel, köszönhetően nedves klímájának, de pilótaként neki ez csak nehezített körülménynek számított.
Nem érte meglepetés. Azonnal nagy viharba érkeztek, ahogy beléptek a légkörbe. A sűrű villámlás állandó világosságban tartotta a tájat, szél pedig mindkettejük gépét ide-oda dobálta. A leszállópályákkal rendelkező város nem volt messze, mégis a merendi ellenkező irányba tartott. Nyilván nem kockáztatta meg, hogy berepüljön egy emberekkel teli városba.
Sűrű erdő felett szálltak el, mikor egy villám egyenesen a merendi gépbe csapódott. Nem kellett volna, hogy maradandó kárt okozzon, a csillagvadász mégis megingott, és a fák közé zuhanva próbált landolni. A lombkorona tompított a becsapódáson, és a hajó hosszú métereken át siklott, végül egy kisebb tisztáson állt meg.
Trey egészen közel tette le a saját gépét, épphogy elkerülve a fák ágait, majd kiugrott a sáros földre.
Azonnal megcsúszott, és ahogy a karjait felcsapta az egyensúlyáért, ez lett a szerencséje.
Ellenfele már kint várta, és egyenesen felé célzott, így a lövedék a feje helyett az alkarjába fúródott. Trey felkiáltott, és a gép alá gurult fedezékbe.
Fegyver!
A merendik sose vittek fegyvereket a gépre, úgy tűnt, több minden megváltozott az elmúlt tíz évben, mint gondolta. Nála csak a scarai tőr volt, amit mindig magával hordott, és ami nem egyszer mentette már meg az életét.
Átmászott a gép alatt, és próbált jobb fedezéket találni. Még a saját ruháját viselte. Colin hiába győzködte, hogy vegye fel az egyenruhát, mert az védelmi szerepet is betölt, Trey makacskodott.
Már bánta, a ruha a lövést is tompította volna, talán át sem hatol. Fájt a karja, érezte a csontnál megakadt kristálylövedéket, de tudta, hogy ez mentette meg az életét. Ömlött a vére, amit a zuhogó eső azonnal bemosott a sárba. Trey ledobta a kabátját, letépte az ingujját, és a sebe felett, a könyöke alatt, szorosan átkötötte.
Csendben maradt és fülelt.
Hallotta, ahogy közeledik a merendi, és próbált arrébb csúszni, miközben a tőrt a másik kezébe fogta. Tudta, hogy a sötétség előnyét kell kihasználnia.
Végigkúszott a sárban a fákig. A merendi közben a gép mögé került, őt kereste, és a fegyvert mereven előre tartva közelített a nyomok felé. Trey három méterrel arrébb egy fa mögött várta a megfelelő pillanatot.
Amikor sötétbe borult a táj, elhajította a tőrt. A merendi későn reagált, a fegyver kiesett a kezéből, Trey pedig már rá is vetődött. Mindketten a földre zuhantak, és csúsztak pár métert. A sárban alig bírták megragadni egymást, kétségbeesetten küzdöttek, de a fogásuk folyton meglazult. Trey inkább lábbal dolgozott, sebesült karja úgy lüktetett, hogy attól félt, elájul, mégis sikerült az ellenfele háta mögé kerülnie. Lábával átkulcsolta, majd bal kézzel a nyakát szorította. Minden erejét beleadta.
Ekkor hangos robajjal egy űrhajó ereszkedett föléjük.
Trey nem bírta megállapítani, hogy emberi vagy merendi gép-e, mert a vakító fénypászta azonnal rájuk szegeződött.
Ellenfele az utolsó erejével belevájta az ujjait Trey nyílt sebébe. A férfi felnyögött az égető kíntól, és ahogy elgyengült a merendi kicsusszant a fogságból. Kicsavarta Trey sérült karját csuklóval felfelé és fölé emelkedett.
Trey a fájdalomtól félig megrogyva esetlenül felé csapott a másik kezével.
Meglepetésére a merendi váratlanul elengedte, és elhátrált egy lépésnyire. Trey a sárban térdelve látta, ahogy ellenfele egy kézmozdulattal jelzi a fenti hajónak, hogy várjanak.
A fehér anyag, a vörös mintákkal már tíz éve is azt jelezte, hogy egy mester áll előtte. Nézte a rémisztő maszkot, de fogalma sem volt, mire vár. A harcos bal kezét ökölbe szorítva fent tartotta, és Trey tudta, ha kinyitja a tenyerét, azzal a halálos ítéletét írja alá.
A merendi továbbra is mozdulatlanul meredt rá.
Trey megpróbált felállni, de a harcos előrelépett, és tiszta erőből az arcába csapott. Trey kábultan rogyott vissza a sárba. Homályos szemmel még látta, ahogy a harcos felveszi a fegyvereket, majd felé lendíti a markolatot. A fájdalmat már nem érezte, a jótékony sötétség körbeölelte, és megnyugvást hozott.
