Amikor elkezdtem az E.M.E.S.E. megírását, egy viszonylag egyszerű cél vezérelt: szerettem volna megmutatni a MiiN történetét megelőző világot.
Ahogy elkezdtem dolgozni vele, rájöttem, hogy ennél sokkal többről van szó. Kérdések kezdtek kavarogni bennem, amelyekre a készülő könyv története nem adhat választ.
Kik azok az emberek, akik megpróbálták átmenteni az emberi civilizációt?
Hogyan dönthető el, hogy kik menekülhetnek meg egy széthulló világból?
Mit tesz az emberrel egy nehéz döntés meghozatala?
Ezeknek a kérdéseknek köszönhetően az E.M.E.S.E. számomra többet kezdett jelenteni egy egyszerű előzménytörténetnél. Ebben az írásban nem a novella cselekményéről és végkifejletéről fogok beszélni, inkább arról az útról, amin végighaladva megszületett a történet.
A továbbiakban arról olvashatsz, hogy milyen problémákkal szembesültem íróként, miért vált fontossá számomra a magyar kötődés, hogyan formálódtak a szereplők, és nem utolsósorban azokról az erkölcsi kérdésekről, amelyek egyre erősebben foglalkoztattak.
Miért volt szükség a novella megírására?
Készülő könyvem világában a múlt nem egyszerűen távoli. Emlékei folyamatosan jelen vannak a Miinek hétköznapjaiban, csakhogy az évszázadok során a fennmaradt tárgyak, fogalmak és hagyományok eredeti jelentése részben vagy teljesen elveszett.
Ezért vált fontossá számomra megismerni, miről árulkodik a múlt, ha visszatérünk azok közé az emberek közé, akik akkor éltek. A tudósok, mérnökök és az egyszerű hétköznapi emberek közé. Olyan emberek közé, akik ugyanúgy féltek, hibáztak, szerettek és reménykedtek, mint a ma embere. Ezek miatt a gondolatok miatt nemcsak egy háttértörténet született, hanem egy saját történettel rendelkező világ.
Az írói kihívások
Az egyik legérdekesebb nehézséget az jelentette, hogy előzménytörténetet írok. Ezzel gyakorlatilag korlátok közé szorítottam magamat. Bizonyos eseményeknek meg kell történniük, mégpedig úgy, hogy összecsengjenek a MiiN cselekményeivel. Idővel ráébredtem, hogy nem az a legfőbb kérdés:
Mi fog történni?
Hanem inkább az: hogyan fogok oda eljutni?
Ezért választottam a visszaszámlálásos szerkezetet. A történet végéhez közeledve úgy kellett fenntartanom a feszültséget, hogy közben figyelnem kellett arra is, hogy ne gördítsek újabb akadályokat magam elé. A kialakuló feszültségnek a szereplők döntéseiből és azok következményeiből kellett megszületnie.
A technológia tükrében
Az E.M.E.S.E. valójában egy sci-fi történet. Van benne mesterséges intelligencia – ami már nem is annyira sci-fi –, sztázistechnológia, fejlett föld alatti komplexum, tudástárolás és számos technológiai részlet, amelyek kidolgozása számomra is érdekes volt. De miközben sorban egymás után írtam a bekezdéseket, egyre világosabbá vált számomra, hogy önmagukban ezek nem elegendőek egy jó történethez. Egyre fontosabbá vált számomra az is, hogy mit tesz ez a környezet azokkal az emberekkel, akik benne élnek. Egy idő után már nemcsak az érdekelt, hogy mire képes a technológia, hanem az is, hogy mire kényszerítheti az embert.
Miért fontos számomra a magyar vonatkozás?
Számomra több szempontból is fontossá vált, hogy az E.M.E.S.E. világának magyar alapja legyen. Egyrészt azt szerettem volna, hogy az olvasó találjon benne kapaszkodót kulturális és történelmi vonatkozásban. Hogy a távoli sci-fi jövő ne váljon idegenné számára. Kötődjön a múltunkhoz, az emlékezetünkhöz. De ugyanannyira fontos szempont az is, hogy ne egy megszokott külföldi sci-fi világot teremtsek újra pusztán magyar nevekkel. A magyar történelem, kultúra és hagyományvilág önmagában is rendkívül gazdag alapanyagot nyújt egy sci-fi történethez.
A vándorlás, a túlélés, az újrakezdés, valamint a kultúra és az identitás megőrzése mind fontos kérdések. Egy távoli jövőben játszódó történet ezeket a témákat új jelentéssel ruházhatja fel. Éppen ezért az E.M.E.S.E., Etel vagy a Vezérkockák elnevezései sem egyszerű nevek vagy történelmi utalások csupán. Arra törekedtem, hogy ezek a nevek és motívumok szervesen épüljenek a történet világába, és valódi tartalommal, jelentéssel bírjanak.
A szereplők
A viszonylag rövid időszakot – mindössze hét napot – felölelő történet egyes eseményei különböző módon hatnak a szereplőkre, annak ellenére, hogy ugyanannak a projektnek a részesei. Minden szereplő számára mást jelent a felelősség, a változás és a szükséges döntések meghozatala.
Bálint személyében elsősorban a felelősség kérdése foglalkoztatott. Amikor szemben áll egy fontos döntéssel és már nem a jó és rossz között kell választania, hanem a bizonytalan és a rossz lehetőség között.
Betti esetében az, hogyan viszonyul azokhoz az emberekhez, akik körülveszik. Betti nemcsak egy társ. Erkölcsi dilemmákat tár fel, és ezekkel szembesíti a társát is. Számomra ő képviseli azt, hogy minden terv mögött ott van az ember, aki végső soron a projekt értelmét adja. Azok az emberek, akik miatt érdemes megmenteni a világot.
Helga kezdetben csak vezetőként érdekelt. Idővel azonban elkezdett mélyülni a karaktere, és a története sokkal személyesebbé vált. Nemcsak azt kell megmutatnia, hogy milyen vezető, hanem azt is, hogy milyen ember szeretne maradni.
Rudolf mellékszereplő, mégis fontos számomra. Rajta keresztül ismerhetjük meg a komplexum hétköznapi oldalát. Egy átlagos lakó, aki végzi a munkáját, miközben sajátos kapcsolatot alakít ki Etellel, az MI-vel.
Etel
A mesterséges intelligencia számos irodalmi alkotásban megjelenik. Az olvasók már eleve elvárásokat támasztanak vele szemben. Figyelik, gyanakodnak rá, és keresik azt a pillanatot, amikor kiderül, hogy ez is ugyanolyan, mint a többi.
Én nem egy újabb hideg és veszélyes MI-t akartam. Épp ellenkezőleg: az elvárásokat szerettem volna megcáfolni. Etel „személyisége”, bármennyire is hideg, bizonyos esetekben az olvasót meglepve nagyon is emberi módon gondolkodik és viselkedik. A történetben előrehaladva az emberek mellett töltött idő és a ráruházott felelősség számos módon formálja Etelt.
És felmerült bennem egy fontos kérdés.
Mitől tekintünk valakit emberinek?
Attól, hogy embernek született? Vagy attól, ahogyan gondolkodik, dönt, kötődik másokhoz és felelősséget vállal értük?
Etel esetében ezeket a válaszokat az olvasónak kell megtalálnia.
Az E.M.E.S.E. erkölcsi dilemmái
A történet kibontakozásával az erkölcsi dilemmák is lassan felszínre kerülnek, és az olvasóban kérdések merülhetnek fel ezekkel kapcsolatban.
Kik lesznek megmentve, ha nem lehet mindenkit?
Mi a fontosabb: a szabályok vagy az élet?
Megengedhető-e, hogy egy MI morális döntést hozzon az emberek helyett?
Ezekre a kérdésekre nem lehet egyszerű válaszokat adni. És én sem fogok, mert magam sem tudok egyértelmű és megnyugtató választ adni rájuk.
Amikor nincs jó döntés
Egyetlen kérdésben összefoglalva:
Mi marad az emberségünkből akkor, amikor nincs lehetőség mindenkit megmenteni?
Az E.M.E.S.E. ezt a kérdést járja körül. A történet egyes szereplői, szembesülve ezzel a kérdéssel, rájönnek arra, hogy a megmentésre tett kísérlet során kénytelenek megsérteni valamit abból, amit emberinek tartanak.
Etel pedig a maga módján éppen tükröt tart eléjük.
