Fibi György Patrik

Röviden: 179 cm magas törp vándor, gyógyító és előadói készségekkel. Lusta természetjáró, középszerű zenész, kiváló szakács. Inszomniás, diszgráfiás, de van bokasüllyedésem is. Két évig néptáncoltam. Szeretem a kávét, a rajzfilmeket, a lovakat. A három nagyon körülményesen ötvözhető. Szóval inkább történeteket írok. Azon keresztül minden lehetséges. Hosszabban: 38 éves vagyok. A Csepel-szigeten töltöttem a gyerekkorom javát. Szerettem volna tűzoltó, magándetektív, állatorvos vagy cowboy lenni. A cowboy később össze is jött. A történetszövés is mindig érdekelt. Filmeket készítettem volna legszívesebben, aztán meg képregényeket akartam rajzolni. Aki kikeresi korábbi posztjaimat a tizenévesen rajzolt képregényemhez, vagy a Horror Story néven futó képest antológiámhoz, maga is látni fogja, hogy nem a rajzolás volt az én utam. A Heroes of Might and Magic 3 című körökre osztott stratégiajáték csalogatott be a fantasy műfajba. Innen egyenes út vezetett odáig, hogy elrohanjak a moziba, megnézni a Gyűrűk Ura: A gyűrű szövetségét. 14 éves voltam, sírva mentem haza, mert nem tudtam, hogy ez egy trilógia. Azt hittem, csak egyszerűen nyitva hagyták a befejezést. Hogy a traumámon enyhítsek, komolyan nekiálltam fantasy történeteket írni. Érettségi után véletlenül (ahogy mondom, tök véletlenül) jelentkeztem főiskolára, és felvettek. Három és fél évvel később diplomáztam médiaszakon. Mivel a főiskolás éveim alatt főként a diákmunkával ismerkedtem, és a magányos albérletfenntartás készségeim gyakoroltam, nem építettem kapcsolatokat. A diploma megszerzése után először nagyon rossz újságíró, majd hamarosan nagyon jó munkanélküli vált belőlem. A kutyamenhely, ahol önkéntes munkát végeztem, főállást ajánlott. Olyan komolyan vették, hogy oda is költözhettem, életvitelszerűen a gondozói szállásra. Gondoltam, majd ebben az izgi remeteéletben dőlni fognak belőlem a regények. Hát, nem dőltek. Érdekes 3 évet töltöttem itt, végül egy születési rendellenesség és egy sor bakteriális fertőzés koprodukciója folytán leállt a vesém. Nem térek ki a betegségemre, elég annyi, hogy volt részem számtalan kezelésben, átestem néhány műtéten és felülfertőzésen. És jó sokat számolgattam, főleg százalékokat. Ugorjunk egy évet az időben, amikor egészséges vagyok, ámde nincs otthonom, se munkám, se fizikai erőnlétem. Egy hátizsákkal, a kutyámmal, és néhány ezer forinttal a zsebemben nyakamba vettem az országot, napszámos munkákat vállaltam különböző településeken. Mozgalmas időszak következett számomra. Egy nyár alatt négy megyében is "örökre letelepedtem", voltam bőrműves inas, lovász, marhapásztor (cowboy, ugye), béreltem tanyát, neveltem baromfit és malackát. Egy évvel később újra leállt a vesém. Újra ugrok az időben. Budapestre költöztem, cikkeket írtam dilettáns vidéki próbálkozásaimról, egy kis regionális lap felkért riporternek. Korábbi tapasztalataim hullámát meglovagolva állatorvos-asszisztensi szakmát szereztem, és jelenleg is ebben dolgozom. Azon a hihetetlenül eseménydús nyáron jelent meg az első novellám is nyomtatásban (A "100 magyar baka" antológiában olvasható). Jelen és jövő: hú, jó kérdés. Magánkiadásban kezdtem megjelentetni a regényeimet, mióta pár éve végre tudatosult bennem, milyen értékes is az élet, én pedig túl sok évet hagytam elszaladni - ha nem is teljesen hiába. Két regényem jelent meg, jelenleg is dolgozom a továbbiakon. A fejem tele ötletekkel, és elmondhatom magamról, hogy dolgozom a megvalósításon. Miért maradj velem és kövesd a munkásságom? Egyrészt, végtelenül megtisztelsz vele. Másrészt, ha hiszel benne, hogy a fantasy nem "lerágott csont", ha érdekelnek az élet nagy kérdéseinek fejtegetései elvont-humoros formában, ha téged is foglalkoztat a kérdés, hogy mi is a végtelen voltaképpen... szerintem jól fogunk szórakozni.