Nagymacska akarok lenni!
Manó cica vagyok és Misinek hívják az egyik gazdám. Több gazdim is van: egy, akitől az ételt kapom, egy, aki mindig kiszed az ágyból, mert az nem nekem való és ott van még Misi. Ő az, aki legtöbbet beszél hozzám, aki a legtöbbet kerget az udvaron, és aki minden nap játszik velem.
Tegnap elmesélte, hogy a szülei elvitték egy állatkertbe, ahol látott néhány nagymacskát. Azt is mondta, hogy nagyobbak voltak, mint ő! Hát ez hogyan lehetséges? Én bármennyire is nagyra nyújtózkodok – például egy finom falat reményében – nem érem el Misi fejét. Milyen macskákat láthatott? Nem hagyott nyugodni ez a kérdés, ezért folyamatosan nyávogtam, hogy Misi többet meséljen. De egy ideig nem kaptam választ, csak szidást, hogy ettem én ma már eleget. Este végre újra előkerült a téma. Misi állatokról szóló könyvet vett le a polcról és lelkesen mesélt arról, hogy miket látott aznap. Én csak a nagymacskás résznél figyeltem oda. Oroszlán, párduc. Ezeket mondta és képeket is mutatott. Nem hasonlítottak rám és kisebbek is voltak! Hogy ezt bebizonyítsam Misinek, ráfeküdtem a könyvre, így eltakartam a képeket. Misi mérgesen tett le a földre, hogy nem hagyom olvasni. Meg amúgy sem tudom elképzelni, milyen hatalmas állatokat látott aznap, mert a könyv azt nem jól adja vissza. Meg azt is mondta, hogy ketrecben voltak, de óriásiban, hogy legyen elég helyük mozogni. Nem volt kényelmes ágyikójuk csak sok fű, néhány fa és kavicsok. A könyvében szereplők viszont nincsenek ketrecben, sőt övék az egész világ, az ételt is vadászattal szerzik! Úgy döntöttem, hogy bebizonyítom Misinek, hogy én is elég nagymacska vagyok és tudok úgy létezni, mint azok az állatok a könyvében! De majd csak a következő nap, mert aznap már ehhez álmos voltam.
Eljött a nagy napom. Amikor anya gazdi megetetett, megsimogatott és kiengedett az udvarra, úgy döntöttem, hogy megmutatom, milyen nagy is vagyok én! Felugrottam a kútra, onnan meg a kerítésre, ahogyan mindig szoktam. De ezúttal nem ültem le pihenni a kerítést tartó cölöpön, hanem leugrottam a másik oldalt. Korábban nem is voltam még ott, de látszólag nem volt óriási a különbség. Vadásztam mindenfele, majd egyszer csak elkezdett kergetni egy ijesztő óriási állat. Futottam, ahogy csak tudtam. Nagyon féltem, de nem történt baj. Haza akartam jutni. Hiába nyávogtam, sem Misi, sem anya gazdi, sem apa gazdi nem jött el értem, hogy hazavigyenek. Egyedül kellett hát visszataláljak a kerítéshez és a cölöphöz. Még jó, hogy szuper a szaglásom.
Hazaértem és Misi annyira megölelt, hogy az máskor fájni szokott, de most annyira örültem, hogy otthon lehetek, hogy elfelejtettem panaszkodni. Kaptam finom ételt, amiért nem kellett vadásznom, csak anya gazdi lábához bújnom. Nem akarok már nagymacska lenni. Ők nem bújhatnak Misihez a kanapén.