Odakünn a sötétben karvalyok éneke
zengi, hogy az éj fekete, fekete.
Alvilági fészkükből fölszállanak
s körbeveszik a szegény Vándorokat.
Bizony: jaj neked, ha éjszaka utazol!
A Pokol Hírnöke lángbetűkkel rajzol,
s vési fel a nevét véres listájára
annak, ki a Hold birodalmát járja.
Hát figyelmezz hová lépsz; tekints a sötétbe!
S emlékezz, hogy az éj fekete, fekete.
A szerzőről
Vagyok, aki vagyok. Mint minden ember: fenség. Észak-fok, titok, idegenség, s lidérces, messze fény. Egy álmodó vagyok, aki túl éber a profánhoz, de túl alvó a szenthez. Mert…
Ennél a résznél a szerző fogad olvasói reakciókat és kérdéseket.
Adatvédelem
Az oldal jelenleg csak a működéshez szükséges sütiket és helyi böngészőbeállításokat használja.
Adatvédelmi tájékoztató