–

Tükörsima fehér fénnyel

Világítom meg a kék eget

Mégsem látszódom

Hideg ölelésedet nyújtja a távolság

Idegen szándékot szül a topogás

Mégsem változom

Kényszerűségből épült várban

Ülök az idő illúziójában

Mégsem vágyódom

Simogat a kongó üresség

Óvom a látszat üregét

Mégsem átkozom

Színek kavalkádja

Rejtőzik a mában

Mégsem kárpótol

Eltemet a tanult végzeted

Ocsúdásodat várja a jelen

Mégsem kárhozom

Szilánkos valóság

Szédítő rajongás

Mégis másolom