…

Mondóka

Egyet jobbra, egyet balra felugrok a zivatarra.

Átugrom a csillagokat, megfogom a villámokat.

Leülök a hold sarkában, mosolyogva és vidáman.

Onnan nézek szerte széjjel, megküzdök a nagy medvével.

Üstökösre felpattanok messze-messze lovagolok.

Meg nem állok én hazáig, édesanyám két karjáig.

Mert én vagyok a szeme fénye és édesapám büszkesége.