- FEJEZET
Az eső tompa, kényszeres kopogása úgy verte a pszichiátria ablakát, mintha valami megszállott lény próbálna bejutni a 401 – es szobába.
Idebent, a zárt osztály negyedik emeletén a neonok zúgása töltötte meg a teret. A csend pedig visszatartotta a lélegzetét, mintha tudná, hogy néha egyetlen apró rezdülés is elég ahhoz, hogy egy egész világ széthulljon darabjaira.
És a léptek.
A léptek hangja végigfutott a folyosón, Viktor pedig mozdulatlanul ült a keskeny ágy szélén, félig lehunyt szemmel, mint aki nem tudja eldönteni, hogy a valóság vagy a belső sötétség a veszélyesebb.
Nem aludt — az alvás nem jelentett menekülést, csupán egy másik állapotot, amelyben a látomások semmit sem veszítettek az élességükből.
Amit Ő látott, azt a Földön senki más.
Halvány, kékes árnyékok lebegtek hangtalanul az emberek mögött. Viktor csak Szilinek hívta őket — szilícium‑alapú lények, hidegek és következetesek. Már bebizonyították: mindig az történik, amit ők akarnak.
Nem szellemek. Nem téboly. Csak máshonnan jöttek. Csápjaik vannak és intelligensek. De náluk az idő nem lineális.
Idegen jelenlét — túl tiszta, túl logikus, túl távoli az emberi félelemtől. Olyan tudat, amely mindenhol ott vibrál, mégis sehol sem érhető el. Mint egy gondolat, amely nem tőlünk született, mégis ránk tapad, figyel, elemez.
A léptek megálltak az ajtó előtt.
A kémlelőnyílás fémretesze félrecsúszott, a hang pedig úgy vágta ketté a csendet, mint mikor valaki megkarcolja az iskolában a táblát.
A kulcs elfordult a zárban. Az ajtó lassan kitárult. Dr. Nóra lépett be a szobába, kezében a szokásos csipeszes mappájával.
„Viktor?” — szólalt meg a fáradt hang.
Tudta, hogy ébren van. A hangja nem kérdezett, csak fáradtan megállapított.
Viktor lassan kinyitotta a szemét, de nem a dokinőt nézte — hanem a fal tövében lebegő idegent.
A Szili ott állt a nő mögött, hangtalanul, mintha a fény is félne hozzáérni.
Viktor nem válaszolt. Csak ült némán, miközben az eső tovább verte az ablakot, és a fejében a HANG halkan megkérdezte tőle.
„Viktor… miért akar veled beszélni a Doktornő?”