Szintrópia

Mivel egyetlen könyv sem jelenhet meg hangzatos idézetek nélkül, íme néhány azoktól, akik már ismerik a történetet:

„Nem ez az a könyv, amely az első húsz oldalon a kedvedben akar járni. Kérdez, és néha próbára teszi a türelmedet. Viszont a végére sokkal többet adott, mint amire az elején számítottam.” – Aisha (20)

„Azt hittem, nagyjából tudom, merre tart a történet. Aztán újra kellett terveznem. Többször is. Közben néha hangosan felnevettem, és biztos voltam benne, hogy minden szereplő teljesen hülye. Még nem örültem ennyire annak, hogy ennyire mellélőttem.” – Arthur (26)

„Kevés regény meri ennyire következetesen felcserélni a lövöldözést beszélgetésekre – és ettől válik igazán izgalmassá.” - The Pacific Quarterly

„A könyv első száz oldala olyan, mint egy társaság, amelyhez senki sem hívott meg. A kétszázadiknál már te sem akarsz hazamenni. Kicsit Tarantino. Kicsit Ricky Gervais. És mégis teljesen a saját hangján szól.” – Chanda (26)

„A legjobb jeleneteiben semmi sem robban fel – legfeljebb egy korábban biztosnak hitt világnézet.” - Genesian Literary Review

„Nem a tudomány maradt velem, hanem azok az emberek, akik a legrosszabb napjaikon sem engedték el egymás kezét. Arról szól, hogyan lesz néhány teljesen különböző emberből valami, ami sokkal több egy baráti társaságnál.” – Oanna (24)

„Az első reakcióm az volt, hogy ez hibás. A második az, hogy tökéletes. A kettő között csak annyi történt, hogy végigolvastam. Nem emlékszem, mikor akadt a kezembe utoljára olyan regény, amellyel ennyit lehetett értelmesen vitatkozni.” – Enid (26)

„Először mindenkit túl hangosnak találtam. A végére már csak azt sajnáltam, hogy vége lett. Még maradtam volna egy kicsit annál az asztalnál. Nem sok könyv tud ilyet.” – Francesca (28)

„Nem könnyed esti olvasmány. Inkább egy hosszú beszélgetés, amelynek a legjobb része csak a könyv után kezdődik.” - The Moanavea Literary Journal

„Kevés könyv meri ennyire magabiztosan hagyni, hogy félreismerd a szereplőit. Aztán rájössz, hogy nem ők vezettek félre. Csak túl gyorsan ítélkeztél.” – Pascal (26)