Csodálom, ahogy lelkemhez beszélsz,
Én a láng vagyok, Te a józan ész.
Tomboló tűz, mi gyúlt bennem feléd,
Szívem tenném most egészben eléd.
Lélegzetnyi pillantás, mely igéz
Szemed tükrében, és áldást ígér.
Szűnni nem akaró láng vagy nekem,
Édes ígéret. Igaz érzelem.
Testem porrá ég gondolat hevén,
Melyben karod ölel vágyak Egén.
Mélyről feltörő, utat kereső
Érzés az, mi vagy. Mosolygó remény.
Hogy mi ez pontosan, még nem tudom.
Okát sem keresem, sohasem unom
Meg, mert végtelen időben, Veled
Érezni vágyom, még mivé lehet.
